A jég pattog ahogy felveri a meleg dér. Sebes az út széle, a járdán szellőt fú a szél. Levelek hintáznak megmaradt gallyakon, szomorú virágok hajlongnak, vakon zuhannak tócsákba. Összegyűlt cseppekbe csobban egy bogár, kopott szárnyú kis barna és fekete foltos, potrohán szőrös, ingujján bojtos. Fullad mert magával rántotta magát a mélybe a súlyán fogva az égből eredő erővel. Megfulladt, mert olyan kicsi, olyan apró volt ő. Elnyelik a hullámok, miket egy eldobott rágó keltett, egy pár percnyi hazug apropóból lehelletbe rejtett mentol miatt, most felülről egy tócsa megzavart erezetén túl egy apró test süllyed az álomba, hol az ő fajtája gyűlik egyre ,csak talonba.
Tócsatrófea
2010.04.26. 03:09 - freeeyes
Címkék: beteg elvont értelmetlen célzó
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr961951678
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.