Pár percnek tűnt csak és már lőtte is az óra a háromnegyed hetet. Még tíz perc rá és a két és fél óra kiegészült annyival, hogy két és háromnegyed óra alvás után egy csipás arc bámulja a falat az ágy széléről ülve. Az abszolút semmitmondó nézés természetesen a teljesen semmitmondó agyhullámok korbácsolatlansága miatt ,olyan amilyen. Aztán tovább telnek a súlyos percek, míg valami dörömbölés nem kezdi jelezni ,a távolból mászó droidhadsereg nem csak ,hogy felszállt arra a buszra, hanem be is csukódott mögötte az ajtó és a tömegközlekedési eszköz elviharzott a menetrend-szerinti irányba. Ez még nem lenne probléma, de ez a számára kiválasztott időpont volt. Telnek a percek, még mindig úgy mintha mi se történne, ám egyszercsak a nullából ,mintha apró hangyafoci szerű pixelmozdulatokat tenne valami, azon a bizonyos görbén ami eddig mozdulatlanul feküdt az agyegyenes mentén. A fiatalabb vér kishíjján leesett a lépcsőn, a robaj pedig újabb buszindulást imitált csak lakóhelyen belül. Két busz azért, már tényleg nem mindegy! Kiállt fel valaki és a kapkodás lesz úrrá hirtelen a csöppnyi szobán, ami most koporsó méretűvé kezdett zsugorodni az idő hiánya és a ruhahalmok mennyiségi és minőségi eloszlása miatt ,melyet a kupacokban lévő keményebb holmik fizikai állaga nem csak hogy felrúghatatlanná tehet, de ha sokszor előfordul logisztikailag lehetetlenné képes tenni egy esetleges felöltözést. Azért a pánik él, létezik és egy nadrág kerül elő a takaró alól. Aztán még egy és végül már egy trikós alak rohan be a zuhanyrózsa alá szájában fogkefével arcán borotvahabbal jobbjában borotvával baljában telefonnal, mellyel a következő pár perc esetleges lehetőségeire való felkészülés értelmében, értesíteni, ébresztőt állítani, értesíteni, sms-t olvasni, értesíteni és persze mindezek után, bekapcsolni próbál. Hogy mit? Magát a telefont. Süket a búgás, nincs rajta della, a pénzt lenyelte valami más, megmagyarázhatatlan jelenség, ezért a visszahívós sms a leg élőbb mozzanat, amit ki tudott csiholni a modern világ köldökzsinórjából. Aztán a köldökzsinór elszáll ,mint egy kimondott gondolat és megállapodik a már a fal mellé dobott intim alakban fekvő a többihez képest miniatűr fürdőszobai ruhahegyen. Az ütés és csepp álló mobilok kölcsönhatásban vannak a gravitációval és a hővel is. Ami nem vész el, azt ellopják, ami nem olvad, az elég és ami cseppálló az valószínűleg sörbe fog fulladni és tönkre fog menni a mikrofonja közvetlen azután, hogy megjelenik a mindenki számára ismert nokiás kékhalál, miután az olvadt lyuk és a ráragasztott matrica keltette rés mellett beszivárgott a nem feltétlenül szesz-szerű folyadék. Mindeközben rekord idő alatt mossa meg a fejét tusfürdővel, míg önmagát degradálva jetitalpú-dokkmunkás szintre elszidja a tusfürdők és a rossz gázbojlerek kitalálóját. Természetesen, nem Az Úrral van a probléma, hanem a humorával. AZzal, hogy a magára kenhető testet ápoló anti és bakteriális "szmötyi" ,olyan nyitó és zárható fedéllel rendelkezik, ami rendszeresen el és felvágja ujján az épp gyógyulni akaró sérülést, amit persze az előző fürdés alkalmával okozott, egy hasonló kaliberű mesterien gyors rohanás közben. Aztán a borotválkozás lezajlik, a fogmosótányérból a zuhany lassan kimossa a habokat és az arc dideregve keresi egy szál semmiben a törülközőjét. Eközben természetesen megérti azokat, akik bizonyos napokon "sose hagyd el a törülköződ, és mindig legyen nálad egy törcsi" elvén ezekkel a nagyon fontos és elit és könnyen elhanyagolható eszközökkel felvonulnak az utcákon. Éljenek a stopposok! Már az ajtó előtt is áll. A turbó kiflik anyag nélkül kerülnek a táskába és a tripla pulcsis felöltvény most csak egy pólót jelent a kabát alatt, fölötte egy meggyötört sállal szimbolizálva az eredeti állapotot, avagy hogy is kellene kinéznem akkor, ha nem negyed óra alatt akarnám összeszerkeszti magamat annyira, hogy menetkészen legyek és elérjem azt a buszt ,amit tíz perce késtem le? Egyébként lényegtelen, hiszen a késések szempontjából az idő relatív és buszt lekésni nem lehet, csak előbb menni a következőre. Így nyugodtan kattan a zár és csukódik a nyugalomra a csönd, ahogy a vihar elhagyta a lakást.
