Deszkapalánkon túl (becsukott szemek alatt) egy egészen más világ, szél fújja előre (képzelt) testedet, félő (belső) tekinteted. Elhajlott szálú, végtelennek tetsző a lábad simítja. Ujjaid végét cirógató cinóber szirmok zöldbe ágyazott tengere. Ha láthatnád e habok mélyét nem vágynál soha máshova(csak ide)hiszen a hit megtanított már, minél vágyhatsz többre. Körbe ölel egy szellő, egy másik felkap, feltaszít s puha valóság talaján, a párna sötét mély kontrasztja megvakít.
Zajtalan éj
2011.05.29. 11:31 - freeeyes
Címkék: elvont erőtlen
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr462940519
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.