Remeg a platform kinyilvánítottam, pont így és ennyi én boldog voltam. Pár másodperc még, aztán kell kettő és újra vigyorog a szavakban a teremtő, mert magam látom benne, ördögi kör ez, múzsa van és ha kell kitörök belőle. Ütemtelen érzelem, ha egy szó áll magában, váratlan és hajlik a hátra a harap és nyakra mar, na mivan? Üvölt a sound és nincs már senki, nem látsz mást csak magaddal táncolsz és a saját ütemed felkér és nem ad több esélyt, nincs több lehetőség, ez páratlan egyedüllét egy tömegben a világ végén. Kiszívott nyakkal, arccal, torokkal előre, nyelvvel kiáltva, üvöltve megint, hogy az utca hív, a sablon szája hörög és sör fröcsög a kereplő esendő szereplő letépett ülőkét tép és eltévedt a lét, ez az életünk, kérsz még? Tovább egy pontnál, nincs már más, mindennapos érzés a további utalás, a holnap reggelre, a tegnap estére a fejfájós gátlás, kifekszik melletted, na az megér egy újabb utat ,ha rossz a sors, ilyen ez az egész, csak pont ,hogy nem tudod, hogy hova tolod az eszed, lehúzod a budin, ha ez kell neked és elszívod mégegyszer, ennyi vagy, hát megtetted és kellett. Nem bánod meg, nem kell már tovább, ez csak egy dallam,amiben benne foglaltatik az a szótag, ahol félbevágták veled a füstöt, átrázott, agyament, szerelmes,szellemes viszkető erő a tenyérben, fázós derékkal egy ágyon, mire vársz kapj le erre várok, látod hogy látom a szemedben, azt a fényt, azt a kéretlen senkit amit vissza üzenek, mert itt vagyok, lássa mindenki ,hogy mindig mosolygok. Tovább pörög a ritmika, a vers, a szak, meg minden más unalmas és vacak ,mert az igazi igazság csak éjszaka, csak sötétben érint, pont ez amiben másokat látsz, fényben fürdő arcokat, haladó pondró dübörgő mocskos meg egyéb, jellemtelen kegyetlenül nulla, várom már a felismerést, várom a folytatást, hogy a létra fokán, majd egy újabb majom villog és az se mondja majd azt, hogy most már megállj. Nincs ott az a zsarnok, nincs ott a szívben,erek hálózzák körbe, nem vas meg betonpillérek. Ez nem acélos, ez nem az a szar, amire azt mondják, hogy eleve nevelt elrendelt és pont ,olyan vallomás nélkül távolságtartó tökéletes és hullámzón hibátlan. Ilyen ember nincs kettő, ha van akkor bokorban érdemes keresni, mert ha elemezi valaki, már biztos nyitva van, az ilyet felvágják háromszög alakban és az a legfőbb kérdés, hogy mi van a fejében, mivan a mellkasban, nem szív dobog benne, kurvára kőpor van a vére helyett, izmos hányinger a szavaiban s nézd már, tovább, csak így tovább mosolyog az a szar alak, aki benfentes volt és most távol áll tőle, hogy megítéljen mást, pompás pillanat, pont tökéletes, micsoda vég, micsoda felütés! Ezt vártam és pont elég, a film végetért, a stáblista lemarad és a három lábú széken nézem, hogy mi a fet történik idelent, míg az én magam alatt van.
