Neon arcú éjjel pirkad
arcokon izzik a kicsöppent illat
bőr alól kelt izzadt
de kit érdekel ha elillanhat?
Napkezeket konstruál
fényjátékból újak nyúlnak
Feléd mutat demonstrál
a tény a tiéd csöndes tudat
lázongó tömeg súlyban felejt
egymásnak rohannak a lelkek
bezárt táborukban csillagok mindenek
rád néz dúdolok téged keres bennem
lázong az egész túl sok az ember
aludni tér aki nem mer és gyorsan
felejtősen váratlanul derengősen
kinyílik a szem ha a lábára lépnek
Ismeretlenek! Tűnjetek! Suttog
aki kiált és a föld nyeli el őket
a cöveket az eszed a kezed
a nyakamon a kezeid az arcom
Izzik hát ébren tart
nem haragszom
a párát félmeztelen
elnyeli az alakom
Ködben hajnali égen pontok
háromszög házban tombol
az álom pont úgy
ahogy ébren láttam míg emlékeztem
hogy is volt...
