Út közepén csíkokat kerülget. Magába fordul, feltekint. Nem negatív, átlagos. Út közepén, éjszakában foltokkal ,nyomokban pontokban maradnak el az árnyékok. A perspektíva a lényeg, lehet így lehet úgy is. De most olyan, mintha mindenhol cserélték volna az elektromos fáklyákat. Egy közszolgáltatás ami minden reggel jól működik, a hajnal.
Nincs hideg. Felborult volna a hőháztartás ,ha a cidri komolyan vette volna magát. Ha beszállt volna a tagokba, most reszketés párti libabőr rohant volna végig az ádámkosztümön fedetlenebb, vékonyabb részein. Az a furcsa fuvallat, az oldja meg ezt, nameg a tavaszi nemződüh ,ez lehet a válasz a kérdésre, miért nem fázunk hát ha fel sem öltöztünk?
Nem mindegy, hogy hova kerül a vessző. Most a kimondatlanon játszik az a kis*ülés ,ami tekervényeken szánkázva fel,s alá rohangál mint a fájás. A kimondatlanról, pedig nem beszélünk. Még magunk előtt sem valljuk be, mert hát ki árulná el a rég elhatározásait?! Kevesen vannak, sőt nem is ismerek ilyet magamon kívül. De ,aláírom még énsem próbáltam tehát...
Ha kikerülöd a csíkokat, hamarabb világos lesz. Bár az nem biztos, hogy látni is fogod de az egészen, hogy azt az érzést nem cserélnéd el semmire, amit az első csiripből meríthesz ha hallgatsz egy picit, ha egyszer hallgatsz rám.
