Néha van úgy ,hogy érdemes leírni. Sokszor úgy érzem hogy jobb lenne úgy látni. Aztán, ha már látom kicsit bánkódok még rajta. Nem szívből, hanem úgy azért, mert így hozta. A sors dolga volt, az írta így a legjobb, hát kinek fájnék?! Magamnak, gondolom de nincs gondom se bajom ,se bánatom. Jókedvű vagyok, majdnem közép de ha a boldogság szélsőség...Inkább hagyom azt is, elhagyom őt. Igen. Mert ,ha nem így teszek ő un meg előbb és ő hagy el engem.
Hatásvadász
2010.02.21. 01:03 - freeeyes
Címkék: fikció kérdés filo elvont kísérletezős nagyongyenge
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr651777228
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
112358132144 2010.03.05. 01:36:11
Azt "beszélik", hogy a közép az sosem közép, meg nem sztoicizmus, nem. A közép az kettő közt lévő, ami mindig kicsivel (vagy sokkal) közelebb van valamelyik szélsőséghez. Minden két objektumon múlik, vagy mondjuk úgy lehetőségen, de ezek nem te vagy és a boldogság. Hanem valami egészen más, valami, ami a kettő együtt és még valami.
A címválasztás találó, de tisztázni kell, hogy ki a vadász és mi a zsákmány! ;)
A címválasztás találó, de tisztázni kell, hogy ki a vadász és mi a zsákmány! ;)
