"Ha nem tudod megszokni azt ha néha eltűnök szokd meg azt, hogy sosem vagyok melletted."
Azt mondja a boldogságra, hogy egy rakás szart ér. Egy fogalom, ami fölösleges mert kémiai alapon működik és ha kimondod elszáll. AIDS, árvíz, jéghegyek, multikulturalizmus, globális felmelegedés és ez azt mondja, hogy válaszd az életet. Pedig csak egy szó, egy fogalom áll szemben a temérdek megfogható negatívummal, melyek olyannyira megszínesíthetik az életünket,hogy az hihetetlen.
"Néha fogom magam és kikapcsolom a gépet, kihúzom a falból a kábelt és filmek után nézek. Ilyenkor aztán, rájövök hogy a megbízható dolgokat előnyben részesítem a kiszámíthatatlannal szemben. Inkább nézek meg valamit ezerszer ,mint hogy letöltsek valami mocskot, amitől hányingert kapok és napokig nem akarok kilépni a házam ajtaján. Lássuk csak, próbáljuk felidézni hogy hányszor néztem végig vagy olykor de részleteiben például a harcosok klubját. Nem tudnám megmondani. Így a Spíler , a Constantin vagy Blöff is tartósan képes fenntartani az érdeklődésem egészen addig, amíg az érzés el nem múlik. Térjünk át a zenére, ugyanez a téma. Meghallgatom, tetszik, megérint és ahogy egy barátom fogalmazott, "elvisz valahová". Ezért hallgatjuk, de nálam a zene rendelkezik azzal a plusz funkcióval is, amivel a filmek is általában. Azzal, hogy az agyam emlékeket csatol hozzá. Elkerülném a konkrét emlékek megemlítését, de valahogy úgy van a lánc ,hogy zene, emlék, kép, személy és tekintve, hogy a személy kiléte most érdektelen (...) maradjunk azoknál ,melyek a képi megvalósulásig jutottak, hála az égnek. Jazz+az, Rapülők,Presszer, Charlie. Hogy mi a következtetés? Mit is akarok levonni? Azt hiszem, most jutottam el addig a pontig, hogy a megfogható dolgokat nem kötöm ,vagy nem akarom többé összekötni a megfoghatatlannal. Ha van egy cd-d és van rajta 11 track az maradandó, de az érzések megfakulnak. Egy szar szám lehet jobb egy jó érzéstől, egy nagyon ütős zene lehet abszolút zseniális egy jó emlékkel kiegészítve ,de elszúrnál e egy zenét azzal ,hogy megfoghatónak tűnő valami hirtelen megfoghatatlanná válik és bár köddé vált a múltbéli kapcsolódások miatt örökké kísérteni fog a bilincs másik végén tátongó semmi...Ebből kifolyólag maradt abba a keresés ,most nincs szükség filmekre..zene?"
Burial?
"Nem esek pánikba... nem esek pánikba! Ez most nem azt jelenti, hogy kifordult volna minden. A világ változatlan akkor is, ha kívülről magamat szemlélve ,sőt magamhoz közel hajolva a szememben valami eszméletlen apokalipszist látok gombafelhővel, szélviharral, pusztával partycsontvázakkal meg minden...Dehogy is, nem hiszem el a világot, ő sem hisz el engem...Most mi az igaz?!"
