Az ujjak a halántékot masszírozzák, a szemek csukva az arc izmai kisimulva. A lüktetés nem enged, közeledik és a gyomort felforgató zuhanás kezdetét veszi. Lassan természetesen ható zümmögéssé halkulnak a külső hanghatások és a belsőben duló dallamtalan ütem, a szív hangjaival hozza összefüggésbe magát. Arra gondol ,hogy a levegő vételével és kifújásával egyidejűleg ,olyan mintha egy lyukas homokórát forgatna mellkasának izmaival csak azért, hogy mindig az az oldal legyen felül, amelyikből kevesebb törmelék hullik az oxigént felvevő rétegre. Elmosolyodik és kitárja a kezeit. Ez mér tényleg szemétmód hasonlít arra, amikor az ember alól kirántják a világot és az önpusztítás veszi át az őt körülölelő semmi és a gravitáció helyét is, ami a mélybe ránt.
A fekete semmiben bársonnyal színezett tölcsérek átlátszónak ható, ezüstös kontúrral kapkodnak levegő után, ahogy a rekeszizom összehúzódik és aztán hirtelen kitágul. Itt az idealizmus felvevő piacán a válság küszöbén, komoly reformokra van szükség. A gyomor tátong az ürességtől, az arc belepirul a sápadt bőrbe kiemelve ezzel a beszürkült szem barnaságát. Ideje elindulni, ideje újraalkotni az elméletek ,amik szerint életünk e részét magyaráztuk. A sejtek, a részek szempontjából az unió tanácsa a fejben úgy dönt, hogy szükségszerű egy újabb keletű vámunió létrehozása a harmadik országgal szemben, gondolva itt mennyiségi és minőségi megszabásokra a határokon...