Általános iskolás irodalomkönyvben lelhető fel egy rövid kis történet. Mindenki ismeri, ősrégi tanmeséről van szó, ez nem más, mint a zokni és a lyuk esete. Egyik álmatlan éjszakámon, konkrétan a tegnapin jutott eszembe újra ez a kis szösszenet, és azonnal ráállt az agyam. Az alaphelyzet a következő: adott egy zokni, rajta egy apró lyukkal. A lyuk nagyratörő terveket dédelget, s szép lassan neki is kezd ennek végrehajtásába. Növekedésnek indul. Szerencsétlen zokni nem tud sok mindent tenni a dolog ellen, így egyszercsak a lyuk túlnövi őt. Na, ilyenkor mi van? Idáig jutottam el tegnap, és el is akadtam. Általános iskolában nem magyarázzák el az embernek, mi is történt valójában, vond le a tanulságot, aztán majszold el a fahéjas csigádat a menzán.
De hova tűnt a zokni? Lehetséges volna, hogy a lyuk átvette a helyét, csak mi nem látjuk? Vagy az is eltűnt volna? A lyuknak csak akkor van értelme, ha van egy zokni is, amelyiken meglátszhat? Vagy a lyuk zokni nélkül is lyuk marad? És ha igen, honnan lehet azt tudni, hogy hol ér véget a lyuk, és hol kezdődik a valóság?