Néha még, nagyon messziről ha már azt hinném hogy elnyelte a homok, a hó hátán hozza el a hangját a szél hozzám. Messze volt az, az az igazság. De belebonyolódni nem merek elmúlt dolgok árnya kísért minden hasonlóan vakolt fal alatt,ha a kihalt házakat lesem. Több rétegen át látszik olykor, de én megteszem, vagy is tudom hogy kellene. Mindig tudja az ember, hogy mit kellene tennie, érzi hogy mi lenne a helyes, de valahogy mindig más helyes útra terel a szív.
ÁcsKalapácsolÁs
2011.01.17. 00:08 - freeeyes
Címkék: elvont
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr802589240
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
eyeopener 2011.01.17. 07:39:44
"ha valami a fejen kopogtat azt nem engedjük be!"
-és ha valami a szíven?-
"akkor se"
-nah azon próbáld meg te nem beengedni-
:D:D
-és ha valami a szíven?-
"akkor se"
-nah azon próbáld meg te nem beengedni-
:D:D
freeeyes 2011.01.17. 10:35:25
@eyeopener: az vesse rám az első követ aki utoljára nevet: P megfogadom : )