csöndablak

2008. 02. 02. Szombat

Eldobom az agyam. Ülök a lépcsőház ablakában és kifelé bámulok. Nem hiszem el,hogy elhiszem azt ami történt. Mindjárt indulnom kellene melózni. MIndjárt el is indulok ,de azért ezt még leírom.
Ott hagytam abba,hogy kirohantam a kocsihoz. Fehér ing, fekete nadrág, vörös konvi, tök oké volt minden. Jókedvem volt és amikor megérkeztünk, bár elég kevesen voltak éjfél környékén ez nem okozott komoly problémát. A törzshelyemre ültem, ahogy a többiek mellém, és beszélgettünk. Hihetetlen volt az egész, mert pörögtem, ott éreztem magam a társaság közepében, és ahogy telt az idő, egyre több ismert és ismeretlen ült le hozzánk, úgymond a semmiért, de azért hallgatni minket. Jópárszor megtelt már az asztal üres üvegekkel mire megéreztem ,hogy a jókedvem kihatással lehet a többiekre is. Mindig csöndes voltam, zárkózottnak éreztem saját magam is és ezt a többiek is többször megerősítették.
 Most figyeltek rám, és érdekelte őket amit mondok, az amit én önálló és szubjektív véleményként tüntettem fel. Ez ment addig amíg egyszer egy hideg kéz hozzá nem ért a nyakamhoz. Nem a fal mellett ültem, hanem srégen a pult és a bejárat felőli oldalon. Felnéztem és hátrahajtottam a fejem. Emlékszem valami, nagyon vicceset akartam mondani, min már előre hallottam a mások nevetését, mikor megcsókolt. Így kezdődött.
Most rohanok melózni. Átvedleni sincs időm...

Van egy kis időm ,hála a rémes tömegközlekedésnek. Amint le tudtam ülni már veszem is a kezembe a tollam és körmölök.
Valahogy egy időben történt azzal,hogy felbukkant az,hogy a megszaporodott ülőtársaság elkezdett a tánctér és a pult felé oszolni. Mindenkit rángatott valaki, ő engem. Megőrített az a csók, és elképesztő volt őt érezni. Talán a pia hatása, talán a minden másé ,a dübörgésé ,de nemnagyon tudtam magamról semmit. Képekben reagáltam mindenre. Arra emlékeztem,hogy mi történt öt perccel ezelőtt, a jelen valahogy elcsúszott. Szeretném megfogalmazni, de ritkán történik az emberrel ilyesmi. Hasonlót még könyvben se igen olvastam, pedig iskolás éveim alatt, volt szerencsém párhoz. Megálló..szállok.

Nagyon sok minden történt még. Van mit feldolgozni. Kaja szünet és van pár percem.
Szóval, miután a társaság összekászálódott, és elkezdett átlépni a hajnalig tartó banzáj kapuján, mi is eljutottunk az izzadt tömegbe. EGyszercsak ott ért utol az emlékezetem, és ott ahol értük egymást. Furcsa volt az egész, úgy a nyakamba vetette magát ,mintha...Mennem kell ezen még gondolkozom.

Felültem egy járatra, buszon fogok írni. Úgy döntöttem itt megvan az a hangulat ami nekem kell. A következő kép az volt,hogy nekidőltem a falnak, és a fülembe kiabálta,hogy mindjárt jön vissza. Bólintottam és vártam. Láttam amint eltűnik a mosdók irányában, aztán a következő kép az,hogy két kéz megfog a vállaimnál és erőteljesen megrántva az egyik oszlophoz vág. Pár ütésváltás történt, nem volt egyértelmű semmi, csak az,hogy mindkettőnket kivittek a szórakozóhely mögötti parkolóba. Engem kísértek ,őt cipelték. Mint később számomra kiderült, a srác nekem támadt, minden indok nélkül. Annyira nem voltam jó hangulatomban, hogy fölényesnek érezzem baráti körömből az épp arra járók, fizikumából adodó előnyét. A segítségemre siettek ,mikor látták ,hogy probléma van. Emlékszem azon gondolkoztam,hogy a kidobók ,hogy reagálhattak amikor megvillant előttema fiú arca. Nem lehetett több 18nál. Az arcán zúzódások, ütések nyomai és bár az orrát én rendeztem el, a többiek is adtak neki rendesen. Komolyan megijedhettem, ha ekkorát ütöttem vissza. Fel sem mértem a helyzetet. Pár percig még gondolkoztam aztán odatérdeltem mellé. Elfektették a betonon és otthagytak minket miután megköszöntem a segítséget és mondtam ,hogy minden oké, nemsokára visszamegyek.
Azt gondoltam,hogy csak egy kötekedő suhanc semmi több. Nem volt nekem az arca se ismerős, itt még biztos,hogy nem futottunk össze.
Emlékszem a szavaimra is. Bocsánatot kértem tőle és megkérdeztem,hogy ez mire volt jó, hogy kellett e ez neki. Nem mondott semmit. Otthagytam a parkolóban.
Kata a szokott ülőhelyemen várt. A többiek mondták neki ,hogy dolgom akadt odakint. Örülök ,hogy nem jött utánam. Nem szeretek mások erejével visszaélni, és most ez bántotta a lelkiismeretem. Ha nem iszom, biztos,hogy meg tudtam volna oldani a helyzetet agresszió nélkül is. Lehettem volna körültekintőbb és észreveszem előbb, vagy nem követem el a hibát ami miatt végülis nekemugrott.
Nem értette miért mentem el. Megígértette velem,hogy megvárom. Sajnálkoztam, és átöleltem. Megkérdeztem tőle, hogy van e barátja. Azt mondta nincs. Nekem ennyi elég volt.
Fél négy környékén beültünk Haverom kocsijába és hazavitettem magunkat. Mikor kiszáltunk, utánam szólt, hogy majd felhív ,mert beszélni akar velem. Mondtam, hogy oké és becsaptam magam mögött az ajtót.
Fenn mikor megérkeztünk, előástam a jégert a hűtőből. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem sok minden van benne. Kérdeztem kér e. MOndta, hogy eleget ivott már. EGy pohárkával ivott, koccintottunk aztán...Aztán megmutattam a lakást.

Már egy ideje sétálgatok. Lehet keresnem kellene egy parkot,ahova rendszeresen beülök délelőttönként. Esteledik már és ma nem terveztem semmit. Misi nemrég hívott, hogy éjfél környékén átugrik hozzám ,ha nincs életbe vágó programom beiktatva. Ő hozott haza minket hajnalban, azt hiszem ideje néven neveznem örökké józan ismerősöm. MOndtam,hogy igyekszem  éjfélre hazaérni. Nevetett és  letette. Jóarc.

Fél éjfél környéke van.  Kis kihagyásokkal írok ,10 másodperces közöket hagyva a leírt tagok között. Sötét van és csak a lámpák fényében látok mik alatt elhaladok. Vicces.
A ház előtt már ott van Misi kocsija.