2008. 02. 13. Szerda
Vizesruha a fejemen, hűtőládában a kezem és ülök. Jobb kezemmel írok, és hátam mögött a nyitott ajtón fujdogál a déli szél. Milyen lírai lettem. Már vagy kétszer beleejtettem a hűtőládába a papírt. Iszonyatosan fáradt vagyok és mindjárt indulnom kell. Nem aludtam semmit. Talán a kocsiban hazafelé hunytam le a szemem, de ami utána volt az most is kísért.
Nem sokkal azután hogy beültem a kocsiba buliba menet, kezdődött minden. Kevés volt a hely, tehét a csajok üljenek a hátül ülők ölébe. Miért ne, legyen így ez még nem szentségtörés. Az egyik nő aki az én ölembe került, mint később kiderült, Tomi barátom barátnője volt. Nem úgy viselkedett, mint aki le van kötve és mivel a párja nem volt jelen, magát adta. Pár napja lehettek együtt, bár ki tudja, nekem összefolynak a napok.
A következő kép az ,hogy ülök a törzshelyemen és nézem a táncolókat. Misi mellettem és valami lónyálat iszik. EGyszercsak odalép mellém Tomi és fejbever. Fél kómásan hallom, ahogy hangos szóváltásba elegyedik Misivel aki a védelmemre kelt, tekintve, hogy nem voltam olyan állapotban,hogy feltápászkodjak. A téma körülbelül arról szólt,hogy miért mindig az ő nőjét nézem ki, és miért fogdoztam a barátnőjét. Misi megvédett és el lett rendezve a dolog. A végén a srác kért tőlem bocsánatot, hogy ő nem tudta,hogy nem fértünk el a kocsiban. Hazavágta az estém ez a dolog. Pár órával később már részegen feküdtem Misi kocsijának a hátsó ülésén. Nagyon sok rövid ,kevés kísérő és sok sör. Ennyi rémlik és az,hogy barátom a hátán cipel fel a lépcsőházban. Ennyit a mai partiról, a kávé még belefért. Kinyitottam az ajtót, elköszöntem becsuktam magam mögött. Írtam egy sms-t és azt hiszem három óra környékén ruhástól kerültem ágyba.
Az első álmomat, csak körülbelül tudom leírni, mert nem írtam le. Megrémültem, mert olyan hatást keltett az egész mintha valaki mászkálna a lakásban. Körberohantam az egészet, megnéztem minden zugot és felkapcsoltam az összes lámpát. Az ajtó elé toltam a szennyeskosarat és rátettem egy tányért. Gondoltam majd jól összetörik, ha valaki bejön.
Visszafeküdtem és hintázott velem a világ. Nagyon rosszul voltam. Négy óra környékén keltem fel másodszor, talán a fények zavarhattak, mert arra ébredtem,hogy keresem a fürdőszoba kapcsolóját. Két haverom beszélgetett egymással, azt hallottam, hogy Katáról van szó. Aztán, dühös lettem.
Hat órakor pedig a csaj aki rámnyomult a kocsiban, az ő arca égett bele a szemembe, azzal keltem. Hihetetlenül perverz és gusztustalan álom volt. Nem mondom ,hogy annyira szörnyű volt. De azt sem tudnám állítani,hogy nem élveztem.
Szóval félrészegen ,másnaposan rohangáltam egész hajnalban a lakásban és mindennek a tetejébe, elvágtam a kezem amikor a sötétben visszarakott szennyeskosárról leesett a tányér és körömmel kezdtem el összekaparni a cserepeit. Megérdemeltem.
Többször elaludtam rreggel a hűtőláda mellett. Most is kókadozok rendesen és nemtudok mit csinálni magammal. Nincs kedvem enni, nincs kedvem melózni menni. Nincs kedvem semmihez, csak Katát látnám már. Hiányzik és bánt hogy nincs velem.
Na felöltözök. Mostmár megfelelően elfagyott a kezem ahhoz,hogy semmit se tudjakvele egész délután csinálni. Öltözés indulás.
Ülök a buszon és csöndesen utálom az embereket. Nénike is végigihatta az estét, mert ahelyett,hogy a mögöttem lévő székre leült volna ,inkább az én vállam gyepálta a sétabotjával, hogy adjam át a helyem. Kicsit nyálas lettem és azt hiszem ,sokkal jobb embernek érzem már magam,mert átadtam a helyem. Három perccel később a néni fogta a cókmókját és elhagyta a buszt. Mennyi hűhő semmiért, milyen szép az élet.
Munkahelyemről egyik munkatársam kísértem be a kórházba. Ráesett egy vasöntvény orsó a könyökére. Megvártam a röntgen előtt. Vigyorogva jött ki,hogy csak három helyen tört el. Bírom az ilyen embereket. Én biztos kivágtam volna a hattyú halálát ha egy ilyen morbid valami lecsapja a karom. Kicsit dramatizálok,de nem tartom magam egy jó fájdalomtűrő embernek. Modern világban élünk, ez nem a középkor, hogy el kellene viselnem,hogy minden nap eltörik valamim. Épp elég,hogy le kell vinnem a szemetet, vagy el kell futnom a kutya elől amit nem ölhetek meg mer a gondnok ügyel a melegvizemért. A mindennapok embere a mindennapok bajaival küzd meg. Így ha beleszokunk idővel komoly probléma lehet, három bőrönddel futni a tömegben egy busz után amiből egy nap csak egy jön. Megint egy kiélezett példa, de így látom.
Munkába vissza menet kocsiban ülve írom ezt. Éjfél óta 3 kávé, és délután 7 van. Nem értem,hogy hogy vagyok még mindig talpon. Töröttkezű haverom egy állat. Befásliztatta a kezét és megy vissza dolgozni. Három helyen eltört a keze és a munkaidő végén megy,hogy összeférceljék a kezét. Szerintem nem normális. Megtehette volna,hogy nem megy vissza melózni, a főnöke jobban megijedt mint ő maga...
Itthon. Kata mindjárt itt van. Addigra rendbeszedem magam. Egyik haverja felajánlotta neki,hogy hazadobja éjfélkor. Majd meglátjuk. Csöng..
Anonym Napló #24
2008.02.24. 15:54 - freeeyes
Címkék: vélemény sorozat kérdés emberi filo elvont vakvilág
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr86352569
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.