A pontos érzés diktál és nem tér el a nullától. Nincs szinusz, koszinusz semmi sincs, csak egy egyenes vonal és ha eltér, megváltozott minden. Érzés alapú cselekménysorozatokat pörgetek éppen egy olyan henger körül, ami az akaratot jelképezi éppen. Ez a zöld henger, egészen addig amíg pontosan 21mikromiliméter távolságban képes tartani magától ezeket a képzeld fikciókat, addig én uralom önmagam.
De ha rátekeredik vagy csak egy pillanatra hozzáér, akkor válik izgalmassá igazán a történés. Ilyenkor lépnek ki, olyan szörnyetegek a műtőszobából, jelen esetben az agyból elinduló apró kis energia részecskéktől kezdve egészen a kéz ujjainak aprón,finoman cirógató mozdulatáig, melyek megkeserítik és mégis megszépítik az életemet.
Szóval, a pontos érzés diktál,de a fantázia dekorálja a síkot, hol ezek az érzések forognak. Az akarat is forog, próbálja felvenni a szálakat, próbálja magára ragasztani azokat az érzéseket, melyek építhetik a védelmet a komolyabb behatolókkal szemben. Így, vagy úgy de ez a fal olyan, mintha az akarat lenne a csontszövetet védő mechanikus védelem belsőbb és utolsó még fontos elemi védőpajzsa, s ezek a ráragadó foltok képeznék bőrünket.
Meddig tart egy égési sérülés gyógyulása? Napok, hetek? Mitől függ, hogy meddig tart a gyógyulás?
Egyszer hallottam, hogy a komoly lelki traumákra visszavezethetőek a mindennapokban előforduló betegségek, kórok. Aztán hallottam azt is, hogy vannak felületek, szervek amikre a különböző érzés kódok reagálnak. Természetesen az ember az utcán, a médiában mindenütt hall hasonló magasságokban röpködő elméleteket. De egyszer hallottam, olyat is, hogy sorsszerűség. A felvázolt egyenlet szerint visszalapoztam a saját múltamba és rájöttem a saját példámon keresztül arra, hogy van benne valami, lehet benne ráció.
Az én példám egyszerű volt, kissé nevetséges ezért hagytam, hagyom is a feledés homályába veszni, de megtartom magamnak a felismerést, hogy tényleg mi ültetjük el jövőnk magjait és amíg zavarodottak vagyunk és félünk, nem tudunk másoknak segíteni. A fonal nem szakadt meg, ha nem vagyunk rendben lelkileg, fizikailag sem leszünk rendben. Ép testben, ép lélek.
Viszont a felsorolt példa szerint, amit én olvastam:
Egy pszichológus tanonc régi naplói alapján, összefüggéseket kezdett keresni és rájött arra, hogy minden egyes "nagy" szerelmi időszakában, személytől függően volt egy sérülése, mely összekötötte az érzést a fizikális énjével. Észrevette az évek leforgása alatt, mely tíz évet ölelt fel, hogy minden egyes alkalommal, amikor megégeti magát, keletkezett egy "be nem gyógyulni akaró, folyton újra meg újra felnyíló apró seb valamelyik kézfején, mely a kapcsolat és a mélyebb érzelmek elmúltával nyomtalanul eltűntek, beforrtak. Az elméletet, innen eredeztette és megjegyezte a cikk végén, hogy a jeggyűrűje alatt meghúzódó apró vájatot szeretné a csontjáig mindörökké hordani.
Ez a szerelem, de ez alapvetően nevezhető utópisztikusnak is. Vagy inkább egy átlátszó sci-fi-s fantáziaszülemény? Ki tudja? Lényegében azt akartam kifejezni, hogy van egy ilyen seb a kezemen...kettő is.
