Egy falattal kezdődött minden, aztán lyuk nyílt az ingen és elszakadt a gombom. Két arcom nőtt, az egyiken sáros vér a homlokom, a másikon te vagy és rajtam mosolygunk. Nem, még mindig nem ismerlek mostmár biztosan tudom. Kiábrándultam a helyzetből, alá-fölé rendeltségi viszony?! Semmi ilyet senkinek aki így él, aki így élhet!
Két arcom nőtt a fejemen, vállalhatatlan. Szereted. Röhögünk rajtunk, vigyorgunk és mi így élünk, nem haldoklunk. Fáradt vagyok csöppet, ha rád nézek már szárad. Esernyő alatt az egész világ, fáradt voltam veled, elfáradtam. Nem égetem magam, nem ez a lényeg! Én vegytisztítom hővel a fémből, önmagát a fémet! Hogy végül teljesen tiszta lehessen, hogy átlátszó hogy gáz nélkül, úszva a vízen is égjen és fény legyen az éjszakában,örökmécses. Gyönyörű pilácsa a földi égnek, kik ha a sötétbe reményt vesztve menekülnek, lássák csak, hogy lássanak ilyet, lássák hogy mily gyönyörű az élet és ne tudják meg soha, hogy ez belülről hogy éget.
