csöndablak

2008.02.26 Kedd

10 óra és korhatáros zenét hallgatok. Éljenek a klasszikusok. A tegnap este hatására, új zenék után néztem. Folyamatosan megy és folyik a netről. Soundgarden, Kis Pál és a borz, Sziámi, Quimby. Az,hogy ki ajánlotta az is titok. Tegnap este hárman érkeztek. András ,Misi és egy új arc. Mátéként mutatták be nekem. Felakasztottuk a szárítóra a kabátokat, aztán leültünk. Az éjjelnappaliban vásárolt alkohol most kiegészült azzal a mennyiséggel amit ők hoztak. Vodka, pezsgő, unicum, jâgermaister és sör. Miután feltöltöttük az asztalt. Leültünk, kivétel Misi. Kiált az erkélyemre és ott is maradt szinte végig. Rágyújtott. Valami nem stimmelt, éreztem, mert őt még nem láttam dohányozni.
Aztán egyszercsak elmerültünk a beszélgetésben. Politika, minden úgy kezdődött. András kérdezett, én válaszoltam, aztán néha visszakérdeztem. Ilyen esetekben sem volt egyetlen kifogásolható válasza sem. Tényleg, kötekedni sem tudtam. A probléma forrása az volt,hogy direkt hergelni akart. Én úgy éreztem. Misi nem szólt közbe, amíg a témát ki nem veséztük. Kidobott egy csikket.'És azzal kezdődött ,hogy a másik visszalőtt.' András szeme megvillant, de inkább kiürítette a poharát.Nem szólt. Vodkát ivott, tisztán. Én borospohárból jégert ittam akkor. Megütött az a részegség érzése.
 Máté pedig a pezsgőt vedelte. POharat a pohár után ürített és olyan érzésem volt, mintha folyamatosan gondolkozna. Furcsa volt az egész. Érdekes emberek.
Aztán tiszta lett,hogy mit kerülgetünk a fegyver témával. Mert szóba jöttek a polgárok, szóba jöttek azok az ideológiák, amelyek a vagyont, az emberi én-t szolgálták. A jogaink.
Sokáig fűztük a dolgot. Nincs szólásszabadság, nincs életünk, körbe körbe hajszoljuk magunkat és közben azt hisszük,hogy élünk. Rengeteg részeg gondolat ötlött, és ahogy mi egyre jobban lesüllyedtünk a tisztánlátásban, ablaknál álló barátom annál inkább csöndben volt. Egy óra lehetett, Máté a plafont bámulta, még mindig nem szólt semmit. András kezében szál cigi, szájában egy még meg nem gyújtott.
Csak néztem őket, és beszéltem. Rengeteget meséltem az életemről, nemtudom mitől oldódtam fel ennyire. Misi sem szakított félbe egyszer sem. 'Szerinted ez élet?' Mutatott körbe András az izzó cigicsikkel a kezében. 'igen szerintem ez élet, és szeretek így élni.' 'Ennyire nincsenek céljaid?' 'Vannak céljaim...' ' Mondj egyet.' 'Boldog akarok lenni.' 'Mi a boldogság?' Nemtudtam válaszolni. Mit mondhattam volna?
'A boldogság a pillanatban van...szerintem, ha iszol, boldog vagy ha elhiszed,hogy ez neked jó...ha józanodsz és akkoris ha húzod az igát vagy ha egy olyan nőt kúrsz aki nem szeret, akkor is boldog vagy, csak el kell hinned...Minden hit kérdése.'
Hát megszólalt. András bólintott, és újratöltötte a poharát. 'Tehát, minden relatív.' 'Azt hiszem..így érzem..' Hallgattam őket. 'Mond Máté...te ismered a boldogságot?' Az lehúzta a poharában fekvő maradékot.Amaz saját ,fiatalos arcát simogatta, és nem szólt vissza. 'Az abszolút dolgok okozhatnak csak örömet.Ez az egyetlen igazság.' András látszólag nyugodt volt, de az a hideg szem. Láttam belenéztem, ijesztő volt. Felém fordult.
'Boldog vagy?' 'Az vagyok.' 'Van okod rá?' 'Van.' 'Tiszta a lelkiismereted?' 'Igen.' 'Mit szólnál, hozzá ha kiderülne,hogy meghalt miattad egy ember. Bánnád?' 'Valószínűleg igen.'
'Tudnál nyugodtan aludni?' 'Ez relatív.' 'Persze..de itt vagy...és abban igaza van Máté barátunknak, hogy minden hit kérdése. MIt csinálnál akkor, ha rájönnél ,hogy SZegeden jobb életed lett volna? Elhiszed,hogy nem és kész?Ezzel meg van oldva?' 'Nem ismersz.' 'Most mesélted el.' 
MIsi ekkor szólt közbe,hogy hagyjuk abba. Igyuk meg ami még a poharunkban van aztán induljunk. Felöltöztünk és indulás előtt a piákat elsüllyeztettem a hűtőládába. Azóta is a beszélgetésen gondolkozom. Talán Misi megmagyarázza majd egyszer. Miért volt dühös rám ez az ember. Miért ilyen.

Indulok melózni. Majd este...pá