csöndablak

2008.03.01. Szombat

Nemrégen lépett le az esti program. Azaz a hajnali.Kezd megint minden olyan lenni mint régen. Megint szingli vagyok, megint nyugalom van és megint azt csinálhatom ami a korlátaimig terjed. Megpróbálok minden nap bulizni járni, túllenni magamon, meg az érzéseimen. Ideiglenesen sikerült kitörölnöm Katát az agyamból, de a tegnap alkalmával sikerült felszakítani elég sok sebet.

Kezdjük az elején. Tegnap este Noémim beugrott hozzám. Épp félben voltam borotválkozással, fürdéssel, szóval egyszál törülközőben fogadtam. Nem csókolt meg. Csak bejött és leült az ágy szélére. Folytattam a dolgaimat mintha mi se történt volna. Odajött a fürdőszobához, és eltakarta a fényt, s tekintve,hgoy még mindig nem ég lámpa odabent vicces látvány lehettem. Szóval, ez így nem mehet tovább,hogy ő nagyon szeret ,de én nem írok vissza. Ha keres nem vagyok elérhető, msnen sem beszélünk már, és én akkor dolgozom amikor neki szabadideje lenne. Lehet ,hogy hozzászoktam az ilyen szövegekhez vagy csak egyszerűen én vagyok érzéketlen fatuskó, de mindezek után megkérdeztem,tőle,hogy jön e bulizni. A hangsúly lehetett a baj, vagy hogy nem bántott amit mondtam. Nem volt erőm könyörögni, nem is vagyok az a típus, bár fordult már elő. Befejeztem a borotválkozást. Letusoltam, és mire végeztem már nem volt ott. Lelépett. Legalább az ajtót becsukhatta volna. Misi már az előtérben állt mire elkészültem.

The Streets -től ment a kocsiban a blinded by the lights. Beteg és nemtudom,hogy miért tetszik. Misi elkapcsolta volna, de nem hagytam. Nem kérdeztem Andrásról semmit, azt sem,hogy hova megyünk. Mikor megérkeztünk, akkor közölte,hogy érte jöttünk.

Lenyűgözött a világa, az élete. Megkérkeztünk és a csengőhöz sétáltunk. András velünk jön partizni. Jobb oldalt 5-s BMW Bal oldalt A4-s Audi. Érdekes volt, nemigen láttam a környéken lerobbant verdát. Egy bérlakásról van szó, amit a tulajdonosa törlesztés nélkül vásárolt meg fél évvel ezelőtt. Egy pesti bérlakás aminek kibontották a falát, így megkétszerezve a belterületét. Beépített szekrény tükör ajtóval az előtérben. Barna alapszínű falon, nyugtató hatású kreálmányok mindenütt. Nem tűnt egyiksem nagy számnak, az áruk már egyenként is meghatotta volna a szívem, ebben biztos vagyok most is,hogy írok róla. Könyvtárszobával, ebédlővel, vendégszobával, fürdő wc egyben (hatalmas kád), és tökéletesen felszerelt mosó, és normál könyha. Lakberendező tehette ilyenné. A könyvtárszoba asztala mellett nyitott könyv, Puskin : Anyegin. Mikor itt időztem, abban a pár pillanatban, és ránéztem a könyvre kapásból felkaptam a szemem és keresni kezdtem a képet a falon. Byron virított itt is. Nem láttam összefüggést, meg nem is igen volt időm gondolkozni a dolgon. Az anyegin lapjai járnak a fejemben, ha a lakás eszembe jut, mintha minden nap olvasva lett volna az a könyv, annyira szembetűnő volt  az elhasználtságuk.

Nem beszélgettünk sokat. Az a sok könyv, nem értettem pedig kézenfekvőnek tűnik. A szingli élet csak egy más ha nem is kézzelfogható ,de árnyaltan érdekes elfoglaltsággal vagy többel viselhető el tartósan. Ő olvas. Rengeteget olvas. Valamit újra, valamit egyszer, de idővel minden bekerül a könyvtárába. Végül minden. Ezen rágódtam, és mosolyogtam magamban, hogy milyen aggresszív embernek hittem, olyannak aki azért, hideg és rideg, hogy az aggresszióját palástolja vele.
Megérkeztünk. Kiszáltunk Misi kocsijából. Közben találgatnunk kellett,hogy a bmw vagy az audi volt e az övé. 'Az audi csak szolgálati kocsi, a bmw meg csak van...'

Törzshely a törzshelyen. Ülök és már ülnek az ölemben. Alighogy megérkeztünk, mi a hármas, kapásból sokan lettünk. Misit szeretik az emberek. Érdekes az ,ahogy ő ezt kezeli. Mintha észre se venné az embereket maga körül és ha kell mégis mindig ott van. Ha valaki elhányja magát ő beszél a kidobókkal, ő az aki hazaviszi. Neki a leghosszabb az éjszaka.
Leültünk és egyszercsak betoppant egy régi ismerős. Valamelyik haverommal járt régebben, és volt belőle konfliktus,hogy nem tudott vigyázni a srác a barátnőjére. Most azért megkérdeztem,hogy szingli e. Ezzel könnyebb lett a lelkiismeretem. A választ nem hallottam, az igaz. Kata is felbukkant nem sokkal az után,hogy megkérkeztünk. Andrással beszélgetett. Nem köszönt rám, nem foglalkozott velem. Énsem vele, átnéztem rajta és így volt a legjobb. Furcsa, de mégsem tudtam kizárni a jelenlétét. Foglalkoztam vele, és gondolkoztam azon,hogy vajon hol járhat. Rosszul esik e az neki,hogy...nem vagyok egoista.

Lényegében, az volt a legkínosabb rész az egészben, így visszagondolva persze, hogy ott ült mellettünk a kocsiban, mikor Misi vitt minket haza. Először Andrást dobta el, aztán Katát, végül minket, de volt arra idő,hogy végignézze, milyen vagyok ha részegen nem nem foglalkozok mások érzéseivel. Egy bunkó seggfejnek érzem magam, de akkor ez nem foglalkoztatott. Ilyen lennék belülről? A pia kihozza belőlem azt a tuskót, amit mindenki csak érez és esetleg nem hisz el?

Az éjszakáról nem írok. Bár, jó volt. Becsuktam magunk mögött az ajtót és a ruha szárító megtelt kapásból a levetett holmikkal. Feldobáltuk és rohadt jó kedvünk volt. Reggel nem kaptam telefonszámot, se cetlit se semmit, viszont az éjszaka megérte. Kihasználtak, most röhögök ezen, de ha jobban beleásom magam a témába ,már felettébb elkeserítőnek érzem a helyzetet. Aludtam, és azt hiszem szükségem volt valamire, amit nem kaptam meg tőle. Nem akart átölelni utána...Nemtudom, nem emlékszem pontosan.

Nemsokára indulhatok melózni. Fáradt vagyok és fáj a fejem. Nem , nem másnaposság. Ez front lesz, vagy valami nyavaja. Megint röhögök, kizárt, az ágyam alatt ott van védettségem millió bűnjele. Majd ha olyan vendégeim jönnek, akikről azt feltételezem,hogy benéznek az ágyam alá, akkor kitakarítok, addig ez az én titkom marad, úgy mint az,hogy volt ,olyan kapcsolatom, ahol a banános volt a kedvenc és négy darabos csomagot kellett venni, azért,hogy aztán újat vehessek egy darab elhasználása után. Igen, a régi szép idők...

Na ,zuhany, öltözés, kapkodás, telefonbekapcsolás, és de durva egyedül.