csöndablak

Kislány a fűben ülve néz, és mered a világra. Játszik, bomlik az újért, és mosolyog. Néztem egy darabig ,aztán a busz elhajtott a buszmegállóból, otthagyva őt és az apját. Vigyázz arra a lányra, kérlek vigyázz arra a kis szépségre.
Üvöltött a fülemben, zúgott és hörgött. Jóltette a zene, kikapcsolt, elfelejtettem az iméntit. Az apára gondoltam ,aki ott bagózott a lánya fölött.Egy öreg hölgy mellettem, beszélni kezdett még megállóban. Hosszú sablonos, öreg néni beszél szerűség volt, de számváltáskor kivettem annyit, hogy 'az a senkiházi nem,hogy figyelne arra a csöpségre..'. Furcsamód egyetértettem vele. Át is adtam a helyem, a másik öreg hölgynek aki vele beszélgetett. Felébredtem azt hiszem. Pislogtam a világra, de a lencse ott volt a fejemen. Nem volt eléggé kontaktban az íriszeimmel, így nem fogta fel eléggé a napfényt. Ergo, nem lett rosszkedvem a szürke sötét és semmitmondóan felhős égtől, ami most az ablakomból néz vissza rám. Színes.De szürke. Aztán pár perc, és megint pár elmúlt, én leszáltam. Azt hiszem, Marley lesz megint. Sokat köszönhettem neki és a zenéjének. Nem Istenítem, nem teszek ki róla magam helyett képeket, csak nagy ritkán, és nem is mondom azt,hogy ő szarta a regit, pedig meglehet ,hogy így történt.  Megint szükségem van rá, és megint doppingolni fogja az überszart, hogy az über ,mint képző eltűnhessen és maradjon a szar, a 'hordalék' a lelkem mélyén az agyam sikátoraiban. Pár nappal ezelőtt, írtak rólam. Ez járt egész nap a fejemben. Kétszínű, és igazságtalan. Az elméletem igazolta magát. MIndent visszakapsz.Mindegy milyen bőrben, mindegy kitől ,de amit másnak okoztál, kamatostul vissza fogod kapni. Ha bezárkóztál,hogy más ne bánthasson, magadat fogod bántani. Így igazságos az élet, hát csodálatos ez az egyensúly, nem?

Ajánlom mindenkinek meghallgatásra, a Sziámi - előrelátó csecsemő, és a Streets - blinded by the lights című számokat. Az elsőnek a szövegét, a másodikat egészben. Szép napot!