Öltözik. Megtörülközött, azóta minden lassú.Nincs miért dideregni, nincs miért sietni. Az ágy végén nem ül senki, nem vár.Nadrág, öv becsatol. Megcsillan rajta a reggeli nap fénye. Csat vissza, meghúzza, csat be. Pont jó. Szekrény kinyit, mosolytalan arc a vállak fölött. Izmos test nézi a kínálatot. Nem silány, de kevés a fehér, nem gond, mert van elég pont tavaszias gönc. Kiválasztja azt amire a szükség most nagy úr. Felhúzza, felveszi és a falitükörben nézi meg magát. Leveszi a ruhadarabot, és így lesz szennyes.
Felöltözött. Nyakláncán csillog most, és övcsatján a fényesség. Most jobban tetszik, talán. Gondolja ,és megvakarja az állát. Csak úgy melléktevékenység végett. Elhúz egy mosolyt aztán. Meggyőzte magát. Elégedett. Táskába dobál pár füzetet, pár könyvet és nem gondol rá,hogy mi felejtett el. Miért is gondolna rá, kit érdekel már, mi lesz?
Kikapcsolja az erősítőt. Táska a vállán, lekapcsolt a gép is már. 'Valahol biztos unnak már...Máshol lennél újra sztár...' Suttogja még szórakozottan, és már maga sem tudván megállapítani ,mit ,hogyan érez pontosan. Becsukja maga mögött 'lakása' ajtaját.
Karakterábrázolás #3
2008.04.03. 06:51 - freeeyes
Címkék: sorozat fikció rólam emberi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr30408925
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
