csöndablak

Vendégségben I. rész

Öltözik. Bekúszik a fiókba a keze és előhúz valami alsógatya félét. Felveszi, aztán ugyanígy tesz két pár zoknival, amit a lábaira húz. Titok.
Nappal van. Egy keret nélküli tükör néz rá, és benne kineveti egy alak. 'Nevetségesen nézel ki.' Vizisiklónyi karját meglengeti maga mellett és belebújik egy ingbe. Rossz egyedül.
Fekete alapon , fehér sárkány, tuccer felszerelés. Koptatott nadrág, méretes öv. Unaloműző néha, hogy csálén forog a közepe.
A tükörben megint megjelenik az alak. 'Ébresztő...indulni kéne már..'
Egész korrektnek érzi magát ruhában. Kihúzza magát, és már nem is tűnik olyan soknak az a 25 villámgyors év. Borostája marad, látogatást tesz, mozgalmassá kell tenni a hétköznapokat. Pár napig, talán hét is lesz, de nem jön vendég.

Az utcán sétál. Még két sarok és ott van. Telik az idő, járókeret kopog el mellette míg a csöngőnél vár. Nem lefyitmálón, sajnálkozva néz végig az öregen. Gondolataiba merülve éppen, azt ecsetelte,hogy mit tenne 60 évesen, mikor megszólalt a recsegés a díszdobozból a lépcsőház ajtaja mellett.
'Tessék'
'Ugye tudod,hogy szétlőném a fejem, ha 35el öregebb lennék?'
'Csá...'
Újabb furcsa gépi zaj, a zárszerkezet elengedte a foglalatot. Ő odalép, közben lenyomva tartva a díszdobozon a gombot, amivel tárcsázta a haversrácot és betaszítja a lépcsőházba az ajtót.

'Szép lakás'
'Ja, kösz. Régen jártál itt.'
'Pár nap alatt elröpült az a két év...'

Egy üvegszekrény előtt állva néz ki a fejéből. Jobbjával bal ingujját taperássza, szájával szavakat formál, de nem jön ki hang a torkán, éppen.
'Te nem vagy normális..'