Vendégségben II. rész

'Vigyél amit akarsz, én úgysem iszom...' Hallatszott a kijelentésre a válasz. Lényegében lényegtelen ,hogy miért, következtetni lehet, de biztosat csak a tulajdonos tudna mondani. De ő nem fog.
'Ebbe itt bele lehetne pusztulni...a beépített szekrényben is van valami?'
Csöndes vigyor, nincs válasz.
'Őrült...'
Nem jár bulizni, csak a munkának él. Egyedül van, ő így él. Mintha készülne élete legnagyobb partijára,egy bulira ami sosem jön el. Egy banzáj, amiben mindenki annyit ihat, amennyit akar, és abból ami csak szem-szájnak-májnak ingere. Ő így látja, szomorú.
'Most látom, mi az a heg a szemed alatt?'
Nem szól semmit, eddig se nagyon, most se mesélne.
'Kidobtak a tükrösből...'
'A kocsmáros rendezte el így az arcod?'
Igenlő hallgatás, elfordulás, befordulás, és halkan hallatszik az üvegajtó csikordulása. A vitrinbe nyúl, az arcon vigyor.
'Na?'

'Nagyon szétkaptad a kis genyládát?'
Csönd. Korty. Bólint.
'Mocskos kis szarkeverő..'