"Az apró manók mindig jókedvet okoznak, még akkor is ha macska megy az úton."
A macska megy az úton. (nem bélyegzek ezért) Egy macska megy az úton, mindig meg,- megállva, néha úgy téve, mintha valamire várna. Fényes csíkok úsznak az égen közben, nem bírna meglenni nélküle, de tényleg, mióta is hisz a csillagokban? Szép fekete bundáján megcsillan a csillag, lehullott egy apró parázs és hogy honnan?
Ketrecbe zárva néz ki egy bagoly. Szebb a szeme a napnál, éjjelt nappal lát kuvikolt lencséjén át, de veszte, hogy ezt más is megszerette. Hát befogták. Csillogó szeméért, azért a nagyért, borzasztó szép tolláért s majd egyszer talán, ha megkönyörültek rajta az égiek, gizda húsáért epednek majd a szürkébb szárnyalók.
Macska megy az úton, egy macska az ég alatt. Az az apró parázs, most tényleg körbejár rajta,és vele és nem volt más, csak egy csillogó csilla-villa, üvegszilánk.Ez a szilánk, műanyag hátán magára, betonba gyúrta a cicát magát.
Jöttek a csillogó fények, az út végén jobbra, aztán a másik jobbra ,de legvégül a lélek szárnyra kapva egy csobogó felszínű másvilágon termett. "A szilánk még azt súgta ne menj ki kérlek, a menny a pokol fölött nézd meg, milyen magasra termett!"
A bagoly eközben néz a kalitkában, messze a forgatag, messze a köpet sarkallta élet és halál szag. Minden távol amiért érdemes élni, minden messze amiért megérte reggelente felkelni.
Aztán, hogy a cica szavát ne feledje, mit még egyszer mondta. Narancsszín glóriás bundáját még egyszer visszatette a helyére, és feketére váltott. Nem ám úgy ,mint mások, vagy más féle lények, angyali szirmos fehér csipkével, dísszel a mindenek közepén valamit feltett.
Miért élet az élet? Felkelni minden áldott reggel és miért? Furcsán elmosódott rém lett, amit egyszer elmosott az eső és nem egyszer megsütött a nap, ott ahol mindig száraz az ég alatt. Csak akkor mosolyog ha vízionál egy kép, kiért a mit, miért a kit, hová azt az egyetlen egy apró pontot, miért annyira de annyira ragaszkodott. Így szólt a bagoly és köpött mellé egyet: Ez madártáp, nem véres, élő így nem kell nekem... Azzal röppent egyet, mégegyet, hármat,négyet és az lett a vége, hogy az állat törötten egy leesett kalitkában döglött meg.
Mindenki hisz, mindenki lát valamit. Mindenki érez, tudja ott belül,hogy mit akar. Mindenki dönt, lát és kiszagolja,hogy a lét, az az apropó, ami miatt még mindig idelent van, az egy olyan apróság, ami miatt fölösleges aggódni.
A kérdés a következő volt, feltette a cila. Egy ,de most már az A cica, aki egy keréken forogva , csillag lett egy összetört pohár fenekén.
-Miért vonz a sötét, ha mögöttem ott a fény? Miért a keményen járok, ha a fű andalít, a természet lágy és oda teremtett az ég? Ember teremtette úton jártam és vesztem lett. Miért szeretem jobban azt ,amit két kezű fércelt por és borda alkotott, mint azt ami csak úgy van mert odatették?
