Megint rólad álmodtam... de semmi baj, úgyis rég láttalak már. Örültem neked - most is örülök. Úgy érzem picit hiányzol belőlem, és már várom azt a napot amikor lemászol a küzdelem célja posztodról ide mellém. Azért néha boldog vagyok ám veled itt belül. Szorongatom a kis foszlányokat, ölelgetem a plüssjátékokat, vigyázom a fényképeket, és a kedvenc helyemen is egyre mélyebbre ásom az emlékedet. Szeretném azt hinni, hogy van még itt belőled valami ami nem csak megszépült régi élmény.
Vajon ugyanaz az ember vagy még? Vagy már én sem vagyok a régi? Lehet már nem is ismerjük egymást, bár te voltál az egyetlen akinek hagytam, hogy ismerj. Egy év alatt nem fakult az emlék, bár lehet már nem lesz kihez kötni. Még három napom van felkészülni a következő évre. Tudom, hogy menni fog.
