Ujjlenyomatokat kerestem a felhőkön. Ostoba arcot vágtak hozzá a csillagok, micsoda gondolat, éjszaka egy tetőablak alatt fekve alvás helyett. Radiátor meleg kövön éppen és ami a csövön kifért csöpögött ott,mert eső esett felettem. Átengedte finoman, a nyílászáró eresztett, értem zokogott, hiszen könnyes lettem. Erre vártam rég, megtaláltam a nyomaimat. Egy új élet reményében, fennhagytam a szárnyaimat és most itt vagyok. Egy ablak alatt fekszek, összetaperászott felületet bámulok és azt hiszem...néha, tényleg elhiszem, hogy visszanéznek rám a csillagok.