Szürke, félhomályos megvilágítás. Nikotin szín, mályva és kopottan csíkos fal, fekete plafon és alatta egy asztal. A pultnál életunt hölgy. Harminc év körül sántikál benne az élet és a lélek szállni jár, ha valaki megjegyzi néha, hogy de jó lenne vele inná meg a következő kört. Ilyenkor mosolyog, úgy mint most. Kivételesen.

-Kedvesem, foglaltam asztalt , izé, sok személyre.

-A legnagyobb asztalra dobtam a cetlit. Vártal..Vártuk már, hogy megjelenjetek.

-Hát még mi, egy őszinte beszélgetésé a világ, drágám de régen láttalak...

-Na, amíg vársz, mondd mit kérsz.

-Pár centi rum, fehér.

-Fehér, csak ezt  iszod.

-Így van, ez a kedvencem.

Kiszolgálják. Mosolyog, kínál, visszautasítják. Leül. Gondolkozik és játszik a foglaltat jelző táblácskával. Élvezi ,hogy nézik, ahogy a pultos nézi. Régi idők emlékére ereszt meg egy félmosolyt. Mindenki kiröpült a fészekből. Ez a hely felnevelte őt, magát és mindenki mást. Már egészen befordulni látszik ő, önmagába ,mikor befut egy alak.

-Hé piros! Ide te csirkefogó!

-Mivan Fehér?!-Kiált rá az érkezett és pár perccel később már felessel a kézben köszönti a régen nem látott ismerőst. -De régen is volt!Koccintsunk rá!

-Hát hallod, ha ez így fog menni nagyon berúgunk. Én régen ittam már...Ennyit. -Szól és kopp aztán csatt és mire a zöldszínű anyag a gyomorba tűnik a két fél már egymás mellett gyújtana rá, feltételezve, hogy a nyugalom még kitart amíg a többiek megérkeznek. Ekkor fut be a következő vendég.

-Nehogymá! Kihagytok az első slukkból, miez mi?! -Azzal a pulthoz lép, kávét kér és amíg meg nem kapja álmorcos tekintettel bámulja a vigyorgó párost. -Abba ne hagyjátok, de el ne kezdjétek nélkülem! Komolyan mondom, ha most cigikávé van, kaptok mindketten csak várjatok.-A pultban állóra néz gyorsan és vigyorogva megtoldja még kettővel a rendelést.

-Ezzel koccintani?! Ecsém, meg vagy te huzatva, korán van még a koffeinhez, én már túl vagyok két körön!

-Kettőn? -Néz fel Piros a kezébe akadt cigisdoboz tanulmányoza közben.-Ja, mintha mondtad volna...Hát akkor igyunk az egészségére, hogy a Sárga is befutott. Na gyere már, a kisnadcsád majd idevágja elénk azt a három kávét, addig meg eltolunk pár cigit. Na, munkásat. Gyere már Sárga, Bazeg.

-Jövök már, jövök már...Hanyagold ezt a gyors bíztatást, a hosszú élet ritka ,ha kapkodsz, hisz tudod. -Szól és elindul az asztal felé a kis tálcával rajta a három kávéval, cukros, tejes csuporkával és más kanál féle hozzávalókkal.

-Te Piros...Komolyan mondom...hiányoztatok.

-Ne is mondd, egyedül inni. Tudod milyen? Mint halottal ágyba bújni, haljak meg!

-Hatalmas tapasztalat...-Szól röhögve a sárga és leteszi a tálcát az asztal közepére. -Na mostmár gyújtsunk rá, míg befut valaki akit várunk, aztán megint nem lesz cigikávé...-S még ki sem mondta, már befut a negyedik alak. Lassan, marconán, lehajtott fejjel ,dinnyehordó kartartással, úgy ahogy kell ,ha az ember saját karjától elférni nem mer.- Faszkivan ,még ki se mondtam! Zöld ,gyere már! Hát te honnan? Ki hívott ide mi?

-Én hívtam, de meg is bántam. -Szól a Fehér félmosollyal az arcán és már kezét nyújtja pacsira az asztal mellett csöndesen elterpeszkedő ugyancsak régenlátott arc felé. -Szólj valamit, mesélj már, csöndben vagy basszus, mintha titkolóznál. MI a titkod mi?

-Olyan mint mindig, hagyd már. Gyere vazz, mit kérsz? -Piros felajánlja kávéját, mire Zöld fejével nemet int. A pult felé fordul, kezét felteszi, a csapos felé kalibrálja a figyelmét. A hölgy kimászik lassan a pult mögül. Odalép az asztalhoz és kelletlen mosollyal teszi fel a kérdést, mire a válasz ugyancsak hideg és kimért.

-Legyen öt pohár whiskey, öt korsó sör, egy kávé meg egy doboz piros Marbli..kösz.

-Megadod a módját-Szól sárga félválról, közben jobbjával a nyakát simogatva. -De megám!

-Várunk még valakit?

Piros kapásból köpi elé- Te Fehér, te hívtál össze, hát csak tudod!

-Költői volt bazdmeg...ne sírjá már, még a Kékre várunk, Zöld is tudja. -Fordítja felé mindentlátónak szánt tekintetét, mire az csak felmordul marconán, ahogy szokott, mélán, nyugodtan, talán bambán. -Összefutottál a Kékkel mi? Azér kértél ötöt, tudod hogy jön mi? A kutyaütő anyád..

-Ja.-Halkan szól azért a Zöld orra alól és kiveszi a szószóló Fehér kezéből a foglaltot jelző mindenttudó táblát. Nála mindig többet, sokkalta többet.

-Namivanmi? Amerről jössz ott nincs ilyen? -Szól a sárga neki vicces hangon egy olyan bújkáló színezettel, amit egyelőre senki sem ért. Talán csak ő maga vagy a Piros ,aki erre reflektálva böki oda:

-Mit bántod, te hiú pöcs! AZér mer neked nem tellett annyi bátorságra ,hogy világot láss, azér ne bántsad már , ha meg se védi magát. Nézz már rá, megcsinálta a szerencséjét és ha sokat baszogatod úgy letépi a karod, hogy csak nézel.

-Persze ,mer letépi...-Szól halkan maga elé az érintett és gyors témaváltást eszközölve tereli tovább a szót.-A kékkel mivan, mindig elkésik...

-Ja, jöhetne már. -Veszi a lapot Fehér, mire Piros magában morogva a pult felé sandít.

-Valamit enni kéne, mielőtt nekiállunk. Nem jó kaja nélkül dumálni...Sose volt jó.

-Inni sem.-Szól zöld halkan és lapátnyi kezében finom csikkekre szakad szét a foglaltat jelzett tábla.Fontos a múlt idő, tekintve hogy most már "Fo" "G" és "lalt" -at fémjeleznek a cetlik. -Ki mit kér?

-Én ugyan semmit.-Szól a Sárga és vigyorogva feláll ültéből az érkező ábrázatját nézve.-Mivanmá Kék! Te ,gyere már ide baszkikám! Nehogy előbb a fehérnép kezét csókolgasd, hogy a rák egye ki a veséd!-Kiált rá és hatalmas mosollyal indítva a lépést, felé indul, araszolva.

-Jóvanmá...csak köszönök a kis Hölgynek! Hogy megnőtt ittlent a füstben, há nézd már, se eső ,se napfény nem kell neki és milyen szép!- Szól kedvesen a hazugság és már kezet is ráz a felé közeledővel. -Hisz tudod,hogy nekem mindig te vagy az első cicám!

A többiek összenéznek, mosolyognak és a feszültség ha volt is, egyszeriben megszűnik köztük.

-Te , én azt mondom legyen egy füst alatt a végén, rendelj és kérj nekünk is. -Szólt Fehér és míg beszélt kiemelkedett ültéből, hogy aztán szava dolgának végeztével visszaereszkedhessen nyugalmi pozíciójába.

-Majd én állom. Éhes vagyok. -Zöld megjegyzése távolinak tűnik a többieknek, szinte alig hallják, míg kezet ráznak a kékkel, aki a következő tálcán, már a Zöldét és saját menüjét hozza magának és a többieknek. Így lassan megtelik az asztal furcsábbnál furcsább összeállításokkal. Alkoholok, kávék mindenféle színek kutyulódnak össze, míg végül már mind leültek.

Fehér kezdi ,szokás szerint az első témával, évek óta a legrégebbivel, a legszomorúbbal. -Mint tudjátok, Feketét már mind régen láttuk.

-Tüdőrák halljak meg. Biztos vagyok benne. Nagy bagós volt.-Szól közbe Piros és szomorút csillan a tekintete ,míg a whiskeyt eltüntette, úgy szavának zárása képpen.

-Én azt hallottam autóbaleset.-Szól sárga maga elé idézve az éjfekete BMW gyorsan tovatűnő alakját. -Ahogy az az állat vezetett...De mivan most vele? Él vagy meghalt? Benn van még?

-Meghalt. Megállt a szíve.-Szólt zöld halkan és hangját csönd követte. Nagyon mély csönd.- Holnap lesz egy hónapja. Üdvözölt titeket. A társaságot.

-Minket. Igyunk rá.-Szól Piros és feláll az asztal mellett. Magasba emeli poharát és várakozón tekint a többiekre, mire azok lassan mellé állnak. Először Kék, aztán Sárga lassan. Fehér is megmozdul ,de aztán látva, hogy Zöld még szólna, inkább rá néz kérdőn.-Igen?

-Azt üzeni, hogy ahogy ti sem jöttetek el a kórházba, úgy ő sem fog titeket meglátogatni és ezt vehetitek ígéretnek. -Azzal felemeli poharát és koccintás nélkül lehúzza a tartalmát. A többiek állnak. Nézik őt. Aztán Piros, rögtönzött mozdulatsort generálva körbe koccintatja poharát a többiekén. -A halálra , Feketére, közülünk az elsőre!-A többiek bólintanak, Zöldön kívül most már mindenki. Isznak. Jópár perc telik el, míg Fehér újra megszólal, mint téma felelős.

-AKármekkora gecik is vagytok, nekem hiányoztatok. Ez egészen biztos. Szar alakok vagyunk mind és általában a legnagyobb kupac hányadék marad utoljára. Én erre iszok. Fekete ment először, de most maradjunk még köztünk. Ha már értitek mire gondolok...-Hangját egyetértő morgás, pillantásváltás követi. -Szóval, én nemtom mivan mostanában. Hazafelé mentem és az utcsó buszt vártam, vagy az utolsóelőttit..már magam sem tudom, de néztem ki a fejemből és leültem a padkára. Azon filóztam, hogy de utálom ezt, ezt az egészet. Kibaszott mókuskerék.

-Asszem vágom mit mondasz. -Szól a Kék hangja az asztal végéről. -Sosincs vége. Hallod, biztos vagyok benne, hogy elegem van ebből. Hiába gürizek, mindig csak ugyanaz és örülhetek ha van melóm. Örülhetek, hogy egyedül vagyok. Lassan tizest lépek és bazeg, eltemettem két szülőt, egy barátot, egy rakat havert és egy kutyát..

-Kutyát te idióta...-Szól a sárga idegesen.-Kutyát!? Hát a fekete, az hova tartozott?

-Nehéz megmondani mi? Se nem barát, se nem rokon ,de annál több ,hogy haver legyen...-Fehér hangja szól, kicsit nyugtalanul érezve, hogy furcsa téma fog kavarodni ebből. -Elcsépelt már tudom, de kínosan érintett, hogy mit meg nem tettünk egymásért és le se szartuk. Lehet már a temetése is megvolt és...Áh,faszom..

-Holnap három. A Nagykeresztesnél. Az anyja meghívott mindőnket. AZt mondta, hogy lógtunk annyit együtt, hogy megérdemeljük, hogy láthassuk , utoljára.-Zöld szólt ki ,aztán fordult vissza magánya falai közé. Egyedül van önmagával, ezt súgja mindenkinek a füst, amit kifúj a száj, amit suttog a mozdulatlan aeter.

-Te Sárga, mondd...

-Igen? Mivan?-Fordul a Sárga Fehér felé.-Mondjad.

-Játszol még?

-Ja, nem bírom abbahagyni.

- Jól megy?

-Ja, alakul, csak...A faszom az összesbe. Nem tudnak játszani, lejönnek aztán elkúrják az ember kedvét bazeg. Mi fasznak gyakorlok, sokszor nem vágom minek ez a cécó. Komolyan lejövök és minek. Az egész kibaszott városban...az egész városban nincs egy kurva jó játék, amiért érdemes lenne gyakorolni...

-Erről van egy elméletem. Akkor beszéltük, ugye Fehér?-Fordul a Piros a megszólítotthoz.-Emlékszel ,mit beszéltünk a játékstílusokról.

-Igen? Mit beszéltünk?

-Ne mondd már...

-Te hallod..ennek megint az lesz a vége...-Sárga már előre sejtve, hogy számára lesz rövidebb a téma, lehúz valamit, ami pohara aljában maradt és kihívón mered Pirosra.

-Szóval, azt beszéltük, akár emlékszel akár nem, hogy két játékstílus van. Ugye szabályok szerint játszik mindenki. Mindent tudni kell fogni, mindent tudni kell megérteni. Szal vannak azok akik szabályokat csinálnak és azok szerint gyakorolnak. Így könnyebb. Aztán vannak azok akik érzésből csinálják az egészet. Megfigyeltük, hogy bár nekik ,úgy tűnik hogy könnyebb a dolguk..

-A nagy szart! Én gyakorlok bazmeg, lemegyek és egy formát, egy mozdulatot órákig gyakorlok ,amíg nem megy tökéletesen. Aztán lejön egy magad fajta sittes és szétbassza a játékot. Miazmár, hogy lejössz te és sittelsz jobbra balra? Ez mér jó neked?

-Az az igazság, hogy nem kéne ezen összeugrani...MIndenkinek igaza van..kész..-szól békítően Fehér és a nyugalom iránti elkeseredésébe beletűnik a whiskey és a kávé maradványa is. -Nem kéne ezt erőltetni..

-De igenis kéne. Legutóbb ezt kurvajól megbeszéltük és akkor még az én pártomon voltál. -Kötötte az ebet a karóhoz Piros. -Halljak meg ha nem mondtad ,hogy a sitteseknek azért jobb, ha már így hívjuk magunkat, mer ők mindkét szabályrendszerben tudnak játszani. A sajátukéban, meg a gyakorlósokéban is.

-Fehér mindig pártatlan.-Szól Zöld halkan, megjegyzésképpen ,mintegy lábjegyzetként hozzátenni a lényeghez a pontot.

-Nem hiszem, hogy ilyet mondtam volna. De abban van valami, hogy a saját játékstílust rá kell erőltetni az ellenfélre. Ha az ellenfél nem tudja a maga játékát játszani, nyertél.

-Bazmeg Fehér, nem hiszlek el komolyan mondom..kiállsz mellette?-szól Sárga dühösen.

-Nem, csak azt mondom, hogy mindenkinek igaza van. Valahogy úgy kellene kezdeni a játékot, hogy lefektetjük a szabályokat. Ha mindkét félnek megfelel, akkor mehet. Aztán ne legyen sírás miután a startpisztoly megszólalt.

-Ennyi. -szól Zöld és poharát emeli Fehér felé. Mindig is szerette, itta a szavait. Mindig szeretett volna ő is olyan lenni, olyan aki középpontban van. Más kívánságok váltak valóra, ez maradt és már marad is valószínűleg.

-Piros, nyugi. -Szól aztán Fehér újból-Sárga te is. Faszkivan hogy folyton csak baszogatjátok egymást. HIhetetlen, hogy elméletileg felnőttetek aztán..mivan? Erről jut eszembe..Kék , mit kussolsz te ott hátul, mesélj már valamit. Hallom új szobatársad van...

-Ja, akad. -Szól és kicsit közelebb húzódik. -Ami azt illeti, van mit mesélnem...Emlékeztek a Lilára?

-Ja én vágom.-Szólt Fehér miközben egy újabb cigit tekert éppen.-Jó nő, nagyon jó nő. Olyan nagyhangú, de bírtam. Régen láttam errefelé. Mikor legutóbb láttam..fél éve volt..

-Ja fél éve láttam én is utoljára.-Szólt halkan Kék még csöndesebben mint az előbb.

-Azt mondta,hogy jól megvagytok. Mást nem.

-Ja. Jól megvoltunk, amíg egyszer haza nem jött, hulla sápadtan és szét nem hányta magát az előszobában. Úgy vittem be a fürdőszobába és egy szót se tudtam kiszedni belőle...

-Mivan?-szólt elhűlve Sárga felé bökve ijedt tekintettel. -Betegség vagy mi?

Kék mélyet szív a cigijébe ,kifújja aztán lassan válaszol, mélyen, halkan.- Alkoholmérgezéssel vitték kórházba.

-Mer a detoxba az első út sem ingyenes...-szól Zöld és a pár perce felszolgált kajája felé nyúl.-sosem volt ingyenes..

-Hát bazmeg Zöld ez kurvára nem vicces és pont tőled nem...Tudod, milyen egy halott arca? Tudod, milyen egy haldoklóé? Tudod,milyen ha nem néz rád, pedig nyitva van a szeme? -Emelkedett fel Kék Zöld felé, úgy hogy kis termete ellenére ijesztően megnőtt a társaság szemében.

-Mi történt Kék? MI lett vele?-Szólt fehér nyugodtan, kimérten.

-Valami szart tettek a piájába. Másnap reggel én voltam a családja, az a hozzátartozó akivel közölték ,hogy köszönöm szépen feljelentést teszünk. Házkutatás miegymás. Aztán persze bocsánatkérés óhne és elmehetek életem legfontosabb emberének a temetésére.

Nagyon mély, szinte halotti csönd. A pincérnő eltűnt a pult mögött, a haja szála sem látszik ki úgy elfoglalta magát hirtelen. Kék hangja betöltötte a kocsmát és bár csak a társaság és a csapos tartozkodott bent, olyan hatást keltett a monológ, mintha a szomszédok is hallhatták volna. Még a sörből is csöndesebben szálltak fel a buborékok.

-Sajnálom.-Szólt fehér és kezét nyújtotta Kék felé. Nem számít semmit. Nem voltak ott, amikor kellettek. Egyikőjük se. Ezért kevesebb itt mindenki, mint barát és több mint haver. Az együtt eltöltött évek megérleltek valamit,amire nem nagyon találni a társadalom normái között kifejezést,szabályt.

-Én megyek, jó volt összefutni veletek. -Szól Sárga és feláll az asztal mellett.

-Megyek veled énis. -Szól Piros és röpke mosoly kíséretében, oda se nézve megfogja a Kék vállát.

Fehérnek a mobilja rezdül meg. Kiveszi belsőzsebéből és rápillant a kijelzőre. -Nekem is mennem kell. -Szól gyorsan és még nagyobb sebességgel kezet ráz a többiekkel. -Köszönöm, hogy eljöttetek.-Teszi még hozzá és elrohan.

Kék kifejezéstelen tekintettel bámul maga elé, míg sorban megszorítják a vállát, aztán a kezét. Sárga még mielőtt lépnének odaböki a közben előmászó pultoslánynak -A cehet Zöld állja. Jó kaja volt, legközelebb megeszem esküszöm!-Azzal egy erőltetett félmosoly kíséretében kacsint egyet és távozik, nyomában Pirossal.

Ketten maradnak. Zöld bámulja a maradék piáját. Sok maradt az asztalon. Arra gondol, hogy a menekülés mindig is jól ment. MIndenkinek, csak ő volt mindig lassú. Általában arra ébredt, hogy leégedt a ház és mint utolsó túlélő neki kell mentenie a süllyedő hajó árbócáról a szétrongyolódott zászlót. Ahogy most is.

-Figy haver, ez erről szól. -Kezdi lassan, megfontoltan miután megunta a köztük feszülő csendet. -Sajnálom. Nem tudsz rajta változtatni. Nem voltam itt, hogy segítsek. Nem is tudtam volna. Nem tudott volna senki.

-Miről beszélsz?

-Nem tudom.

-Akkor csináld azt amit mindig. Kussolj. -Áll fel Kék és köszönés nélkül távozik.

Zöld egészen addig csak ül magában és nézegeti a poharát, míg a pultoslány mellé nem lép. -Lassan zárunk.

-Ja.-Áll fel és elindul a kijárat felé.

-Hé és ezért ki fog fizetni? -Kiált utána ijedten a hölgy, mutatván ,hogy szíves örömest elkerülné a balhét.-A cehet valakinek rendeznie kell...Ki fog ezért fizetni? Hallja, hé ki fog ezért fizetni? 

-Ezér bazdmeg?- szól széttárt karokkal enyhe felháborodást színlelő hangon és hangos durranással húzza be maga mögött a kocsma ajtaját. Ő nem panaszkodott soha senkinek. Fehérnek pedig nem volt igaza, a legnagyobb szararcúak mennek először, a leghazugabbak, azok akik tényleg megérdemlik a halált. Most ő következik ,s míg rágyújt a volán mögött arra gondol, de kár, hogy a rák nem válogat.