5.
A második szállás nyomába se ért az előzőnek. Bár nekem különösebb bajom nem volt vele, ez a külön faházas megoldás nem tetszett túlságosan. Az volt inkább a probléma, hogy széttagolódott, klikkesedett a társaság tőle. Nem volt meg az, hogy a folyosóra kilépve egy ismerős arcnak már neki is tudod szegezni a kérdést, hogy :'Terasz?' vagy 'Strand?' vagy "biliárd?". Itt legalább öt percet mászni kellett egyik háztól a másikig ,miután kopogsz és miután ezt sokszor megteszed, lehet hogy valaki kinyitja az ajtót és hulla fáradtan közli, hogy bocs nem. A társaság egy része nagyon elfáradt. Mondanom sem kell, hogy én sem voltam toppon, azaz maradtam a normál félig mindig álmodunk verzió mellett.
Egyedül maradtam az egyik házban. Így alakult, de nem bántam. Az elkövetkező négy napot, itt fogom tölteni és ha nem hívnak én aludni fogok. Most is itt fekszem egy emeletes ágy tetején. Micsoda helypazarlás. Alattam a kicsomagolatlan cuccom mellettem az egyik ágyon a házba hozott használatlan ágynemű, alatta pedig a bele való vánkosok, takarók. Szóval mindenféle ágyneműs belsőség. A strand messze volt tőlünk, szinte cinkes a távolság. Kábának érzem magam. Kinyitottam az ablakot és a rácsokon keresztül nézi az ágyról lelógó jobbom a nap. A legjobb érzés, amikor nem akarsz megmozdulni ,mert nincs miért és ez a legjobb. Pár pillanat alatt elveszhet a lábad alól a talaj és ha szerencsés vagy nyugodt álmot bocsájt rád az ég, amitől nem esel le ágyad második fokáról.
Piros fény imbolygott a lugasban. A fák a fejem fölé hajoltak és bár mozdulatlanságot szimuláltak ,tudtam hogy mocorog bennük valami, amitől ők is megmozdulnak, ha elfordul tőlük szemem sarka. Néha odakaptam a fejem, ha hallottam valamit, de mindig gyorsabban voltak nálam. Ha előre néztem láttam azt ami miatt elindultam. Visszamenőleges hatállyal közöltem magammal a célt, így biztos voltam benne, hogy ha már ilyen régóta érzem azt, hogy elindultam, akkor van értelme. Ez a kiszúrás a jelentől negatív irányban rögzített pillanatokkal, sosem tudod hogy mennyi valóság alapja van. Most könnyebb így, lehet a tudatom ítélte meg nekem , hogy ez jó lesz és ezért verjük át egymást és persze magunkat ilyen jól. Ő azt mondja így volt, én azt mondom elhiszem és amíg ő látja ,hogy azt teszem amiért ő hazudott, addig megnyugszik ,mert a hazugságából mindketten profitálni fogunk. Érzem, mindjárt fel fogok ébredni, pedig már olyan közel vannak a csillagszórók. Kíváncsi vagyok rájuk, ne még ne, ragaszkodnék ehhez a ponthoz. Ne, ne csináld már! Látni akarom az arcukat!
-Mi van már!Hagyj aludni...
-Leestél.
-Mi?És izé..Miér ez most fáj neked?
-Nem nekem. Neked. Csak gondoltam szólok, hogy elindulunk a strandra, hátha jönnél.
-Áh, fáradt vagyok,messze van.
-Kocsival megyünk.
-Mikor?
-Mondjuk úgy, minusz öt perc...
Valahogy mindig is olyan érzésem volt, mintha a társaságban sokuknak kulcsa lenne hozzám. Mármint, mindig be tudnak jönni és el tudják nekem árulni, hogy leestem az ágyról. Nem, nem úgy. Hanem a jó értelemben értve, valahogy mindig szerencsés vagyok és van valaki aki megjelenik és felébreszt. Ilyenkor persze utálom, mert szeretem az álmaimat, de később rájövök arra, hogy ez jót tett nekem.
A strandon kifeküdtem és azt hiszem aktívan elkezdtem napozni. Az aktív az azt takarta ,hogy nem hagytam ki egyetlen pontot sem a fedetlen részek közül, mindent süttettem, szinte majdnem egy időben. Mindennek az okozói a szunyogok voltak. Ha odakapsz az egyikhez, a másik máshol csíp meg. Kiverték a szememből az álmot a kis izék én meg csak úgy szimplán hessegettem el őket. Nem is égtem le. Erre egyébként már utaltam, aki engem felébreszt, azt akkor nagyon tudom utálni és haragszom is rá, de utána mindig rájövök, hogy ez jót tett nekem.
Beesteledett már és ott ültünk a parton a hullámokat nézve. Nagy szél volt a másik parton, gondoltam éppen és közben néztem két kisfiút a vízben. Két felfújható gumimatraccal játszottak. Próbáltak a hullámzás közepette rájuk állni. Nem sok sikerrel, de megvolt a helyzetnek a maga romantikája. Narancssárga, kicsit napalmos derengés volt az ég aljára festve és a liluló felhők a távolban foltokban beárnyékolták a messzeségre eső ragyogást. Körülöttem mindenki mindenkivel közös törülközőbe bújva és egymás hátának dőlve vagy hasára hajtott fejjel az ég felé bámulva pihent. Néhány halk ,mormogó hangszínű durmolás hallatszott, amit a szikláknak verődő hullámok így vagy úgy, de mindig félbe szakítottak. A strand már kiüresedett, csak mi voltunk és ez az önmagát kereső elvágyódás ,aki annyira jól érzi magát köztünk, hogy nem is keres már tovább jobbat.
Aztán a csillagokra fújtuk a füstöt. A pipa zöld víztartója kísérteties derengést bocsájtott ránk, akik már túl szárazak voltunk ahhoz hogy fázzunk. Egy kis zseblámpát fektettünk mellé, innen volt a változatos hangulatvilágítás. Volt aki elaludt és volt aki nem vette le a szemét a tájról. Szép a túlpart, szépek azok a finoman játszó gyertyalángok ,amiket az ember a túlpartba fúrt. Volt olyan is, aki ivott a többiekkel. Elismerésem ezért a találmányért is. A természet a legszebb adomány, de ha a természetből vett alapanyagból szívsz egy slukkot és valami hasonlóval leöblíted új világ bontja ki szárnyait a szemed előtt. Hanyatt feküdtem már. A csillagok táncoltak és összekötötték magukat úgy, ahogy már egyszer megtették a kedvünkért. A hasamra hajtotta a fejét. Ő volt megint és megsimogattam az arcát egyszer ,amikor tudtam, hogy nem látja senki. Ő ugyanígy tett, amikor Greg elment hányni. Sok következtetést vontam le akkor. Például azt, hogy mivel a srácé a kocsi valószínűleg elég sokáig itt leszünk. Vagy azt ,hogy ha nem lennék ilyen lusta, reggel nem kellene egyedül kelnem, mert egy óra gyaloglással a szálláson lehetnénk.
Lassan megvirradt és akinél volt szesz már mind hason vagy más hasán fekve itatta álmaiban az egereket a reggeli másnap fájdalmai miatt. Megbeszélték ,hogy maradunk még egy napot. Pénzünk van, a törülközők megszáradtak és minek menjünk vissza a szállásra ,ha úgy is visszajönnénk? A reggeli csobbanás mindenkit felkeltett. Én félrevonultam a törülközőmmel és befészkeltem magam valami padra egy fa alatt. Eltűntem tőlük, fáradt voltam ,mert nem tudtam aludni. Nem hagyott nyugodni ő, aki mi mindennel játszik. Leterítettem a törülközőm ,mintha számítana valamit és azt hiszem abban a pillanatban, hogy letettem a fejem az a vacak megbillent és oldalt leestem a pad támlája alá. Arra még volt energiám,hogy körbepillantsak és megnézzem ,hogy látta e valaki, de mikor a negatív lett a jel és rájöttem egy kora reggeli üres strandon erre elég kicsi az esély, a fejemre húztam a takaróm és elaludtam.
Kis szúró pontok ,amik nem a bőrömet ,hanem a szememet nézték ki maguknak. Inkább a Nap verőfényes fullánkjainak tűntek, mint valami sötét kis szúrós szemtelenkedő gallynak ami úgy a bőröd alá kúszik és addig mozog ,amíg gennyet nem ejtesz érte. Valahogy úgy működik ez logikusan, emlékeztettem magam, hogy belemegy az ujjadba, befut a húsba és kiváj magának egy finom kis gödröcskét amiben elfekszik. Aztán a bőröd arra ébred, hogy fáj neked, ezért gyorsan megpróbálja megoldani a problémát és elkezd ellenanyagokat termelni. Ez az ellenanyag reakcióba lép a szálkával meg a róla leoldódott koszokkal és elkezdi kioltani belőle a káros részeket. Aztán még több genny lesz és a végén a túlnyomástól kitolódik a kis ismeretlen testecske a bőrből. Saját magam nem így fogalmazta volna meg, de egy orvosnak ha egy ilyet eltolnék, biztos hogy a legjobb barátjává fogadna és rászokna a dohányzásra. Nincs összefüggés, legfeljebb annyi, hogy nem véletlen ,hogy nem hagyom magam kipihenni. Ha lassabb vagyok, tűrhetőbbnek érzem az elméleteimet.
-Hé te. Ébren vagy?-Hallok egy vékony, de meglehetősen bátor hangot. Nem fölényes volt, inkább olyan 'én akkor is eldöntöttem, hogy megszólítom, még ha letépi a lábam is érte" hangja volt.
-Izé..Nem. -Jött a reflex válasz, amiből hihetetlen gyors önellenőrzés után le tudtam szűrni, elindultam a kipihentséghez vezető rögös úton és már látszódik a cél. Elkezdtem tudatosan hülyeségeket beszélni.
-Használod a padot?
-Nyugodtan feküdj rá, ha úgy tetszik én mindjárt úgy is...ööö...alszok. -Néztem ki a törülközőm alól fél szemmel és kerestem a hang gazdáját egészen addig amíg rá nem jöttem, hogy megtaláltam. Valahonnan ismerős volt az arca, de nem velünk jött. Gyorsan végiglapoztam társaságunk tagjainak arcait a fejemben és nyugtáztam ,hogy tényleg nem. Átlagos magasságúnak tűnő, vékony ,talán sportosnak tűnő, barátságos arcú szőke ciklon.Még mivel ver meg az ég. Nem láttam sehol senki mást a közelben,így nem akadályoztam meg azt ,amit bár tudat alatt ,de kitaláltam.
