Aztán vannak itt ezek a szavak. Nem mintha hallaná őket akárki is de ha magukba fordulva leülnek egy sarokba és egymáshoz suttognak az egész világ befogja a fülét. Később előbújnak mikor a nappal éjszakába fordult és úgy tűnik a boltokat bezárta az idő. Az éjjelnappalik fényében gyújtanak rá még csak csöndben és a kannára rá rá néznek. Kiabálni fognak ők ettől félnek. Tudják hogy mi jön mi az ami felé haladnak nem haragszanak csak szeretnek felednek keresnek maradiak ők csak feküdni akarnak egy réten és szívni a föld füstjét.
Azon a réten ébredek a szavaim már nincsenek elhullottak belőlem a nyelvemről ugrottak és elvesztek. Néma vagyok azt hiszem némulok a szememben is és kitárt karral kerítek magamnak egy párnát az ágyamra hadd higgye azt hogy benne alszom vele vele aki úgy hasonlít rám. Nem szívesség egy mosoly kattint pattog őszintén én szerelmes vagyok belétek mégha rájátszok arra a pontra is hogy a szolga lelkű másolásban a tolvaj én vagyok és a sarkokon hagyott rímeket összegyüjtöttem magamnak, nektek rajoknak.
(pont)
