Megint csalódtam. Fáj a szívem, összerogyok tőle ,alig cipelem. Mi a hiba, mi történt megint? Reakció valamire, amire nem készülhettem fel előre? Az lehet azt hiszem és nincs is benne hiba, ez úgy volt jó, így jó még mindig ,hisz nem ő tehetett róla. Nem értelek, azt hiszem nem értem a szavad. Összeraknám újra, de fáj ,hogy ezt így mondod, hogy lenne rendben, hiszen újból megtörtént!? Nem azt mondta, hogy úgy lesz. Azt mondta, hogy jó lesz és igyekszik. Megváltozni nem tud egy ember sem, más bőrébe bújni pedig, merőben kellemetlen. De ez nem lehet, mást mondott és mást tett utána, ez nem jó, ez nem egyenes. Nem az, de kérnél e valakitől ,olyat amit nem tud megtenni? Hát ő megpróbálta, megígérte ,hogy megteszi annyira szeretett és belebukott. Miért véded őt? Nem védem, én most is csak téged...tudod saját pénzen vettem a tapasztalatot. Azt hiszem, tudom milyen többet várni attól aki adna ,de többet nem adhatott így csalódást okozott. Ha csalódsz valakiben, azt hiszem nem benne csalódsz igazán, hanem magadban ,hogy többet vártál tőle, mint elvárható lett volna. Mi legyen most tovább? Lapozzunk és felejtsük el? Tudja ő, hogy miért fáj? Mert még ha azt se tudja, hogy mi az amivel ezt az egészet okozta, lehet jobb az, ha elköszöntök.
adekvát kettős monológ
2009.08.05. 14:10 - freeeyes
Címkék: for her emlékeztetős hullámzó reflexió
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr661290486
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.