A belváros fényei egy hunyorításban egyesülnek aztán ,hogy önként vallják be az éjszakának eljött a távozás ideje. A becsukott szem aztán kinyílik és az izzó foltok helyére kósza könnycsepp gyűlik a pillák hegyéig csúszva szét. Apró testvér születik még gyorsan és csúszik szét a szép forma arcon. Borongós reggel érkezett az állomás kövére és az amúgy némaságba búvó korlátok is csengve zúgtak fel a hirtelen érkezett kezek érintésétől. Ő csak áll egyedül, sosem volt úgy és ennyire elhagyatva.
Később a peron elkezd feltelni izgő-mozgó lomha húsokkal. Mind a reggeli ébredés utáni első kávé hatása alatt egyensúlyoznak a fáradtság és a minduntalan pörgés között. Örökmozgó értéktelen társaságnak látta őket, pedig nem látott ismerős arcot és nem is ismert közülük senkit csak egyszerűen idegesítőek voltak számára.
Kabátja zsebébe túr és a belőle előkerült dobozból lopva maga előtt elcsen egy szál nyugalmat önmaga kedvéért. Furcsa paradoxon ez egy leszokó szemszögéből is mikor a vágyott megnyugvás és görcsösség ellenében újabb lépést tesz egy másik idegességre okot adó momentum felé. Innen nézve persze az az egy szál most sokkal kevesebbet nyom a latban mint ott belül szidni az oly magasztos szürke csőcseléket.
A tétován felszálló füstöt aztán szétszakítja egy kegyetlen légmozgás. Felé kapja hideg tekintetét és a mellé lépő illetőre pillant. Arca maszkként takarja a fellépő érzéseket és csak kérdőre váltó metsző tekintete mutat valami érdeklődést. -Neharagudj, nincs véletlen tüzed?-Hallja a felé intézett kávé és nyálgőzös lehelletből kicsengő szavakat. Neked is jó reggelt barátom, egy slukkot nem kérsz esetleg? Vagy akár egy szál vagy egy doboz cigi nem felelne e meg helyette? Bár, országod adnád egy rágóért, azt elhiszem. Füstölög magában, míg előveszi a kis dobozt zsebéből és kivéve belőle a gyújtót az érkező felé fordul. Míg odagyújtja a kis eszközt fél szemével utazóböröndje épségéről bizonyosodik meg ,hogy aztán egy gyors pillanattal később szemrevételezhesse az illetőt. -Szívesen.-szól aztán éreztetve hangszínén azt a csalódottságot melyet a másik ruházatának egyhangúsága okozott. -Köszönöm-Hallatszott még a széltől elhalkult válasz és a füstöt már vidámabban eregető illető el is tűnt egy furcsa csiricsáré társaság mögött.
Egy másik alak kerülgeti közben az embereket a hajnal nyomasztó várakozásában. Fél kezével hol divatjamúlt kalapját hol pedig kihasznált túrazsákjának pántjait igazgatja. Másik keze egy kopott eastpack övtáska foghíjas cipzárját fogdozza azt a hatást keltve ezzel, mintha a fiatalember a hátsófelét próbálná óvni valami gonosz hátulról érkező támadástól. Ahogy verekedte át magát a tömegen többször is eszébe jutott szidni a megjelent díszes társaságot azok kétes mozgáskoordinációs képességei miatt. Sok visszahúzott láb és félrerúgott táska nyomán aztán megtalálta az egyetlen pontot a peronon, ahol a hely pont annyinak látszott ahol épp elégnek tűnt. Ott megállt aztán az érkező vonatok listáján elmerengve állapítja meg hogy még jó húsz perce van hátra addig amíg a szerelvény beáll. A túratáska a földre kerül ő pedig arra ráülve kezdi el boncolgatni övtáskáját. Miután a viharvert cipzár megadja magát a zaklatásnak szája nyílik a kis tartónak és szürke mp4 kerül elő belőle. Mögötte láthatóvá válik még egy annak idején ütésállóként reklámozott öreg nokia és egy két vékony műanyaglapból álló tartó, melyben a diák fekszik nyugodtan, mosolytalan arccal megörökítve azt a zavaros időszakot mikor elkészítették. Miután helyrekerültek a dolgok és felhangzott a lejátszó első száma az alak feláll és még pótlólag megigazítja kabátja alatt a fülhallgatóhoz tartozó kábelt és helyére igazítja megszürkült övtáskáját az oldalán. Később a kabát zsebéből előkerül egy ezüst színű papírdoboz fedele alatt egy szál cigarettával. Mire az alsó ajakról már lefelé lóg a kis szál gazdája már észrevette az öngyújtó hiányát. Körbepillant és végül a hozzá legközelebb esőt célozza meg reggeli rekedtségén túl valami barátságosnak szánt hangszínnel.-Bocsi, tudom hogy tahóság ,de megharagudnál ha letarhálnálak tűzzel?
