Finom fém csengéssel összeérnek a szavak az ujjakkal. Dúdol a dallam a darabot dobálja az ujjbegy a feszültség már a párnán hasal. Összeérnek az érintések a puha benne dalol míg durmol mord mód zöld üvegbe ejtve a rejtett alkoholszagúság. Szájhoz emelve dobban újból és szív remegve üt a rázkódás félhomályt ültet a szemekbe nem látok semmit a szemedben. Vesszős csapás az értelem elvérzik a kéz itt belül pont úgy fél mint aki nem merült még soha alá várj várj hajnalt talán elvisz a déren csúszva szánkón a napkelte felé...persze csak akkor ha mindennek jó a vége (pont)
Da dallam
2010.01.09. 21:48 - freeeyes
Címkék: kísérletezős ömlesztett kreatívkodtam
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr931660081
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.