A kezemben tartom, a tenyerembe zárom. Ha egyszer elengedem az élet is elenged engem és vele mehetek. Akkor majd a szél szárnyára ülünk ketten és nem feledkezünk meg semmiről, mert nem lesznek többé kevésbé fontos dolgok.
Átélhetem újra, ahova mindig vágytam megint ott lehetek. Érezni a homokot a talpam alatt, lábujjaim között a tengert. Épp teli-Holdat a habok felett, csillagok alatt pár szónyi szerelmet és visszatekerhetem az időt.
Félek ,hogy kicsúszik és végleg elromlik minden. Hogy nem elég erős a sodrás...A sorsom sodra nem elég erős, ettől félek és ezért szorítom annyira. Azt hiszem ebben biztos vagyok, ebben teljesen és igazán.
De nevetek magamon ,hiszen úgy érzem hogy bár hozzám ér és hozzám is ért már jópárszor és egészen biztos hogy ujjaim közé zártam, az még biztosabb ,hogy eddigi életemben a saját szememmel még egyszer sem láttam.
