Mert én csak lógatom a lábam, a szavaimat pedig a szádra írom. Elképzeltem ,hogy süt a nap és elszabadultam az égtől és lám én most csak lógatom a lábam. Vártam, már hogy erre jöjjön ez a névtelen boldogság a vállamra üljön és ne nógasson már az őszben az a senki, az a nulla az a szomorúság. De én továbbra is csak lógatom a lábam, arra vártam ,hogy eljöjjön ez a pillanat és fáradhatatlanul csak azt figyeljem, hogy hullanak a csillagok az ég aljában tőlem délre míg a talpam nyaldossa a tenger és félbeszakíthatna akárki de nem hagyom mert ez az egész érzés annyira jó ,hogy az már fáj. Pontosítok, vigyorgok napozok fürdök a festményen én rajzolom a felhőket és a legszebb hogyha nem tetszenek elpárologtatom őket.
Mert én csak lógatom a lábam...
2010.03.27. 11:11 - freeeyes
Címkék: =)
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr161872469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.