V.rész
-Koffeintabi?
-Megvan!
-Két csésze kávé?
-Itt.
-Sör?
-Persze.Kinyithatod a szemed.
-Álmaim váltak valóra.
-Hát egy darabig most nem lesznek.
-Jaa, ha pontosítani akarnék azt mondanám, hogy 42óra múlva lehunyom a szemem.
-Boldog álmatlan évfordulót!
-Kocc neked is.
A két csésze tartalma pillanatok alatt eltűnik az asztalról és a két korsó sör lassan megindul elfele a bélrendszer irányába. A kis asztal megviselt terítőjén egy doboz piros marlboro fekszik. Bontott dobozán, meg-megcsillan a ventillátor lomha lapátjai által megszűrt izzó fénye. A szokott füstös félhomályban csak a csapos távoli mormogása és a tv fájdalmas nyüszítése jelenti változatosságot. Leharcolt festmények szereplői néznek némely sarokból alá a bent ülőkre és a változatosság kedvéért ők ketten most a teljes publikum.
-Már csak két perc, harminc másodperc és ez lesz a hetedik hónap.
-Nekem az ötödik pár nap eltéréssel, de nem jelent semmit. Zseniális az időzítés.
-Az. Most kaptam sömöst, hogy a Rétiben van mindenki.
-Legyenek. Leszarom. Nem akarok most társaságot.
-Nekem mindegy.
-Hogy őszinte legyek, elértem addig a pontig hogy nem is kell semmi. Eltüntettem az elérhetőségeimet, aki akar úgy is megtalál. Tudom, hogy ti itt vagytok, itt lesztek mindig és számíthatok rátok. Aki meg eltűnik, azt leszarom.
-Nem tudom. Nagy igazság van abban amit mondasz. A felszínes kapcsolatokba nem érdemes energiát ölni. Olyan dolgoktól veheti el az időt, ami fontosabb lehet.-A szájához emeli a korsót, de mielőtt beleihatna visszateszi az asztalra a hamutálca mellé -De hol húzod meg a határt? Áh, faszom...próbáltam már letörölni magam, meg eltűnni.Aztán mi lett belőle? Semmi, megint ott vagyok és emailen figyelem a notificationokat, hogy ne kelljen bejelentkezzek, mert akkor mindenki megrohan a hülyeségeivel. Ugyanez,msn, facebook, iwiw. Jönnek ezek a szar ezer éves szerencsétlenségek, lassan már a következő életem is el van átkozva a sok törlés miatt.
-Ja ,aki olyat küldött egyből tiltáslista.
-Úgy kell basszus. Másrészt meg ott vannak ezek a csoportok, a legdebillebb, izetlenebb marhaságok amik léteznek, aztán az ember akkor kap észbe amikor kattint ,hogy like vagy már csatlakozott is. Nevetséges.
-Figy, ugyanaz az eszköz mint a média. Az emberi hiszékenység kihasználható. A média térnyerésével, hiába nem születnek nagy ötletek a birkákat a régi módszerek reformálásával is meglehet vezetni. Ott van a tipikus példa, megveszi mert akciós, hiába tudja mellé hogy nincs rá szüksége. Látta a reklámban és mer olcsóbb, hitelre veszi ,hogy legyen, nem azért mert szüksége van rá. Vágod a reklámot, amikor apu várja korán reggel anyut meg a két fánkzabálót ,hogy a frissen facsart narancsból tolja nekik a reggelit. Miez?! Most gondolj bele, ki engedheti meg magának azt ,hogy ilyen méregdrága százszázalékost igyon reggelente vagy ami még rátesz egy lapáttal ,hogy egész családdal ezt itassa.
-Olyan szinten élünk, amit nem engedhetünk meg magunknak. De én azt mondom erre, hogy ha egy közgazdász azt mondja, hogy nem engedhetem meg magamnak a cigit, mer az luxuscikk ,én azt mondom neki, öreg megveszem bazeg, mer szükségem van rá és úgy sem leszek itt addig, hogy a félretett pénzemből olyan bizniszt csináljak, amitől burzsuj lehetnék. Inkább élek rövid ideig a létminimum fölött, mint éljek alatta és nyomorogjak ,mert nem engedhetem meg magamnak.
-Ezt vágom, meg értem amit mondasz ,de én inkább egy hónapban elszívok egy szálat ,iszok mellé kávét nosztalgiázok hogy milyen volt régen aztán megyek vissza a mókuskerékbe. Minél tovább húzom, annál több marad majd...
-és azt ki fogja elkölteni?
-Remélem lesz valaki ,olyan aki megérdemli és akit csak ez választ el attól, hogy úgy éljen ahogy én soha nem fogok.
-Te vágod miről beszélünk?
-Igen.
-Az előbb még úgy tűnt, mintha a kibaszott facebook lenne a legnagyobb problémánk..most meg bejött a képbe az álláspara, a jövő kilátástalansága, a kölyöktéma...Ne csináljuk már ezt!
-Én komolyan mondtam.
-Én is. De nem ebben mérik az embert. Remélem, hogy nem ebben, mert ha igen akkor én kibaszott szar egy ember lehetek.
