Kérdőjel

-Átolvastam és tetszett.

-Igen? Örülök neki. Akkor már volt értelme megírni.

-A szereplőkre viszont kíváncsi lennék. A nevekre.

-Nem akarom elárulni. Ha akarnám beleírtam volna mindenkit.

-Várj, akkor meséld el. Aztán kitalálom közben.

-Nem hiszem. De azért ,legyen. Szóval a témamegjelölés legyen ,mondjuk rémálom. Ez lehetne a cím is. A helyszín, Szemere. Győrszemere. Első szín, konyha. Kajálás, egy felnőtt és sok gyerek. Sok oda nem illő, felnőtt-gyerek. Oda nem illő ,mert nem illik bele a helyszín jelenébe.

-A szereplők akkor még nem ismerték egymást ,amikor a cselekmény játszódik?

-Igen. Konfliktusokra van kiélezve az egész cselekményszerkezet. Úgy értem,hogy ez hajtja előre őket, mindenkit. A szereplők motívumszerűek, mindenkinek a legerőteljesebb jellemvonásait tükrözi a megnyilvánulása. Egy szín alatt egy szereplő legfeljebb egyszer nyilvánul meg, vagy egyszer sem. Kivételt képez a két főszereplő, akinek a második szín alatt lesz konfliktusa. De az első színben történik valami, amire az egyik főszereplő a második színben utalni fog.

-Tehát az első színben volt a kaja evés. Mikor a főszereplő valakinek megeszi a kajáját. Valami muffint vagy sütit vagy sültkrumplit vagy nemtom, úgy éreztem lényegtelen a kaja megjelölése ,igazából a tulajdon megsértése a lényeg.

-Igen. Igaz.

-Az első szín végén lesz valami ,aminek nem értettem a lényegét. Valaki összekeni a főszereplő ingét és az ettől, haragos lesz. Ettől a haragtól vezetetten ,akar egy másik problémát orvosolni és belefut abba a magyarázatba a második színben,amit már meséltem.

-A macska, akinek rossz a szaglása?

-Igen. Úgy hangzott, hogy van egy macska akinek évekig rossz volt a szaglása és így csak egy fajta ételre tudott specializálódni. Aztán megműtik az orrát és hirtelen minden megváltozik. Neki szegezi a főszereplőnek ,hogy így jöttél te és így lettél a "team" része.Főszereplő erre kiakad, meghazudtolva érzi magát, úgy mintha az egész múltját érné támadás és elfordul tőlük. Erre jön a reakció, miszerint-ha elfordulsz nem is mondom végig"- Az ebben megbúvó probléma rendszer érdekes. Ha engem nem érdekel, nem kell végig mondanod. Ha engem érdekel és nem akarja végig mondani, akkor ő a felelős azért, hogy nem tudtam meg azt ,amit ő nem akar kimondani.  De ,ha én fordulok el és közben érdekel, akkor indokot szolgáltatok hozzá és kapásból én leszek a felelős azért, ami történik. 

-Nem teljesen értem. Ez egy taktikai fogás?

-Olyasmi, szóval van valami amit nehezen mondok el neked és úgy érzem, hogy kevesebb leszek tőle ha megtudod. Ezért, ha már meggyőztek hogy elmondom közben is figyelek mint az állat, hogy követsz e el olyan hibát ,amibe belekötve megtudom tőled vonni az információt. 

-Zseniális fogás egy álomból. 

-Nem feltétlenül, mert az ember agya mindig a már megtörtént dolgokból merít. 

-Szóval, volt már dolgot ilyen emberrel? 

-Volt, persze. Életem eddigi legnagyobb kihívása volt. 

-Hm. Így ebből kiindulva, előbb érezném magam tehetetlennek ,mint hogy küzdjek valamiért, ami sosem lehet az enyém. A tehetetlenség megöli az emberben a küzdeni tudást, a vágyat, az érzéseket. De ebből a szempontból, most visszatérve a műhöz...Feltesz a főszereplő egy kérdést és kap rá egy választ, amire nem számít. 

-Előtte még megkapja, azt ami a végsőkig dühíti és kiborítja. Érthetően. 

-Azt ,hogy még mindig féltékeny és ez jól látható. Nyílt publikum előtt egy férfinek ennél durvább riposztot egy kiakadásra nem lehet adni. Ez nem hárítás, hanem védekezés helyett helyből támadás. 

-Az és akár azt mondja, hogy igaz, akár azt hogy nem, egyik variációval sem ér el semmit. Nincs győzelem ,vagy vágyott cél. Nincs semmi. Sőt ,jön még egy kérdés ,amire a választ a konyhai szín szolgáltatja. Mikor megette azt a valamit, vagy csak megcsócsálta  a szélét nem is tudom.

-A lényeg a tulajdon megszentségtelenítése?

-és az ,hogy nincs igazi válasz a kérdésre, mert a kérdés a múltra vonatkozik és a másik főszereplő a jelenből szolgáltatja rá a választ, ezzel is kitérve az elől, hogy esetleg nem képes a konkrét válasz megadására. Egy pillanatra sem mutathatja magát egy idegen előtt vagy több idegen előtt gyengének. Ha nincs meg a lehetőség a visszavonulásra, akkor a végsőkig harcol vagy csak egyszerűen kizárja a világából a küzdőpartnert. 

-Ez így elég kemény.

-Igen és ezek után már érted, hogy miért jön elő, újra és újra. Érted, hogy miért foglalkozik a tudatalattim még mindig vele, nem igaz?

-Igen, értem. Még itt, a mű vége felé is...nyitva van hagyva az egész azáltal, hogy nincs válasz, nincs kielégítő válasz a feltett kérdésre.