XI.

Halovány fényben sütteti egy alacsony dohányzóasztal a hasát a bár egyik hátul megbúvó kis termében. A kocsmában mindenütt alacsony belmagasság itt az egekbe ugrik és a keskeny szinte lőrés-szélességű ablakokon keresztül becsorgó halovány fénypászmák a magasból lehúzott zöldkarimás lámpabúrák drótjain csillannak meg. Egyetlen fényesebb pont van a kis terem jobb sarkában elhelyezett kis asztalka hátán vagy hasán ,ha úgy tetszik és e izzó körbe zárva szórja szerteszét csillámjait egy apró fényes kavicsokkal kirakott mechanikus hamutálca. A falak itt nem a nikotintól megsárgult vajszín-színezetben ,hanem vörös és fekete kombinált ,kissé nyomasztó hatást keltő tapétától pompáznak.  A kis székek a teremben az árnyékba boruló asztalok között fekete, de kopott bársonyborítást kaptak próbálva ezzel sugallni valamit a régmúlt idők eleganciájából. Ez az elit koporsó volt régen ,talán az ötvenes,hatvanas évek legkedveltebb zuga ,s mindez jól el volt rejtve a csöndes, FridayNights névre hallgató lebuj egy hátsó helyiségében. Hogy miért? Az számunkra is rejtély.

Egy kéz nyúl árnyékba borítva a kis terem szét a falakra verődő szikráit altatva el a rövid mozdulat erejéig, míg az apró zsarátnok belefullad az alumínium lemez sima felületébe. Egy újabb gyors,kecsesnek nem mondható mozdulat keretében horizontális nyomó erő hatására a mechanika magába zárja a még füstölgő dekket. -Zseniális találmány.-Gondolja magában és az egyszereplős cselekményrajz főszereplője újabb cigarettáért nyúl. Halk koppanás, csattanás aztán egy alig hallható szisszenés töri meg a megtört másodpercnyi hosszúságú pillanat csendjét ahogy a szelep végéről elhajló gázfröccs el nem hagyja a még apróbb kürtőt és be nem lobban a finom súrlódó mozdulatsor végén keletkező szikrától. -és ugyanolyan zseniális az is, hogy ezt majdnem büntetlenül teheti az ember. Fogkefe,fogkrém,szájvíz,különböző kalcium tartalmú oldatok, kenőcsök, ínyfertőtlenítő anyagok és ez csak a száj. Büntetlenül? Hülyeség, semmit sem tehetünk büntetlenül.-Az első slukk az újabb pillanat végeztével a szájüregből kifelé hömpölygő még letüdőzetlen füst formájában az orr lyukjain keresztül szívódik le a tüdőbe. -Szinte látom magam előtt, ahogy az apró hólyagok felveszik a beszívott oxigént és a melléktermék ,hogy akad fenn a gépezet fogaskerekein. Ez a homok a gépezetben, de ahol majd elreped az már én leszek.-Újabb teljes értékű slukk következik ,minek utánjában az alany már érzi a keserű, kicsit domború érzésű ,mondhatni megütő,szédülő hatást. Aki ritkán teszi, hozzászokik.Aki hozzászokik, elfelejti. De ha megmarad a varázsa, akkor nem öl meg a rutin. A legtöbb dolog így működik.

Aztán változik a szín. Más szemszögből kezd kivilágosodni, miközben a város nappali fényeit hazavágja a közelgő éjszaka zajos fényszennyezése. A várakozás végeztével nyílik az ajtó és a pincérleányzó pirulva akasztja vissza a "private" fémjelzésű táblát a kilincs fölé, miközben az őt jól végigmérő alak leül a foglalt asztal mellé. 

-Namivanmi?

-Semmi, elszítam majd egy doboz cigit mire ideértél.

-Úgy kell neked.Mit szívsz vicerojt?

-Ja.Ünnepelek.

-Na! Akkor adj abból a feketéből nekem is!

-Az sms-ben amit írtam, komolyan írtam.

-Én is. Fú bazmeg, ennek jó íze van.

-Szegfűszeges.

-Ja, valami génkezelt kóró. Toljad, mivan.

-Jobb kedved van.

-Ja, már leküldtem két felest. Ilyenkor megfeledkezünk róla, hogy mi is a helyzet.

-Mer, mi a helyzet?

-Hát, átbasztuk magunkat ,nemde?

-Érdekes, pont így látom én is. Tényleg. Csatlakozik ma még valaki?

-Azám,azám. Van egy meglepetésem.

-Jajne.

-De,de. Vajon ki jön úgy...-pillant telefonja előlapjára -Öt perc múlva?