Ablakomba, ablakomba kiülök és bámulom az eget úgy, hogy aztán azonmód kihülök. Realizálom lassan a hazautat, elképzelem milyen volt az az erőltetett hasonlat. Hogy párhuzamot húztam magam és a fák között, hogy tépi a szél, de az csak úgy általában boldogan, soha ki nem dőlt. Harcias kutyák futottak a kerítésnek, veszettül tépték a fémet ezer csaholó ebek, de én csak bámultam, hogy az augusztusi éj megtekeri és elszívja a közvilági fényeket.
korrekt-túra
2010.08.16. 12:42 - freeeyes
Címkék: elvont
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr252225347
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
112358132144 2010.08.17. 01:56:11
Jaj, ez olyan prózaverses! Nagyon jó! Meg Jazzékiel szövegek jutottak eszembe róla! Meg az irónia is tetszetős benne! :) (Y)
freeeyes 2010.08.18. 12:35:22
kíváncsi vagyok az irónia irányára, mármint amit te levettél:)