Síri csönd van és ezt csak néha töri meg. Elhaló, göcsörtös színen befejezetlen szavakat duruzsol egy rádió. Csak ő kiabál úgy.
Valahol egy lámpa izzója pár pillanatra életre kel és míg megállva bámul a legkisebb mutató ez óra alatt a világ egy mozdulatlan állóképben jelenik meg.
Ledobott ruhák, kisebb halmok között egy útikalauz. A szekrénysor alól egy ing ujja nyúlik ki gyűrötten, szakadt gombbal, rajta felborult alkoholos üveg. Az íróasztalon rongyos tételek fölül egy hordozható személyi számítógép töltésért esdekel, narancssárga foltban kis pontot rajzolva az asztal lapjára a merülést jelző leddel. Egy nagyobb növény, olyan kitartó és zöld a sötétben most és mint mindig mozdulatlanul kúszik a képzelt fény felé. A megszokásból merítve erőt nyúlik sok kicsi kacs vagy levél a párkány fölé és keresi a nem rég még ott táncoló fényt. De most éjszaka van és sötét. Kitartó lét.
Aztán elhalkult az izzó és az elosztó aljából kicsúszó kábel nyugalmat hagyott a zaklatott izzószálnak.
