Valahonnan messze, nagyon nagy távolságból szól egy hang. Színes szavak, tova szállnak ágakba-bogakba bújnak el. De tovább fújja őket, szétrebbennek tőlük a megriasztott égi állatok mind. Borús lett tőlük, ráncolja a homlokát és mindjárt a Napnak vége a műszak végén őket már egy másik égi-test fogja hajkurászni s végül mind meglesznek majd. Ide hallom, még mindig itt cseng, s túl minden e világi mord, bús zajon felteszi nekem, "akarsz e felhőket párologtatni" és én azt mondom igen.
Soproni
2012.02.05. 23:29 - freeeyes
Címkék: elvont elviszi a szel
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr634070056
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.