csöndablak

    Van nekünk embereknek jogunk mögöttes tartalmat keresni? Létezik az a mögöttes tartalom a szavak árnyékában? Odaképzelegjük csupán, megnehezítve mindent? Meglehet. De ezzel kiszínezzük a világot lássuk csak be.
    Hisz rajtunk áll mit képzelünk az ablak mögé, nem? Csak ez bizonytalan. Nem mindig szabad hagyni, hogy határtalanul képzelegjen oda bármit a tapasztalatlan utazó. Mert melléfoghat. Talán kicsit erről szól ez a blogcím. Ezt hallucinálhatom mellé, mögé ebben a percben. Azt, hogy ebből az ablakból mi figyelünk, de nem szólunk egy szót sem. Nem lesz állásfoglalás, esetleg kiegészítés egyfajta pst scrpt. Mi figyelünk és közben elmondjuk mit látunk. Lehet az én szemszögemből másképp foltos a megfolyt üveg, ez adhat különbséget,  okot a félreértésre (talán azt is), de biztosíthatok mindenkit: ugyanarról a világról beszélünk.
    Aztán lehet néha átnyúlunk egymás oldalára. Odalehelünk az üvegre, és a pulóver ujjával letöröljük a kétséget - nem úgy van az barátom, csak egy maszat volt. Nem szörnyet láttál az udvaron örjöngeni, csupán egy pók mászott az üvegre. És ha készen leszünk? Mindent láttunk az ablakból? Minden statikus alakot közösen megfejtettünk, és már nem marad olyan elhaladó lény az ablak előtt aminek ne integetnénk, hogy "téged is ismerlek madár", akkor majd kinyitjuk az ablakot. Akkor majd elborzadunk, hogy ez volt az ami mögött mi tartalmat láttunk vagy csodálkozunk majd, hogy milyen kevéssé redukálta a mocskos üveg a színes világot.
    A végét rátok hagyom, egyelőre...gondolkozzatok. Jobbat énsem tudok. Ablaknyitás soká lesz még addig mi csak obszerválunk serényen.