Aztán néha átnyúlunk a másik oldalára. Megleheljük az ablaküveget, és amit látunk sokszor nagyon különbözik a mellettünk szemlélőétől. Nagy kérdés ,hogy eltudjuk e fogadni mások véleményét. Tudunk e úgy foglalkozni valamivel,hogy közben kizárjuk a más véleményét és az önnálló szubjektív gondolatmenetünket vetjük papírra? Természetesen nem. Senki sem képes ráhatások nélkül élni. Sok példát lehetne felsorakoztatni, ott vannak azok az állatok amik átveszik gazdáik tulajdonságait és fordítva. Tanulhat az ember az állattól... Merész kijelentés, de vonatkoztassunk el tőle, nem ez most a boncolt lényeg fő vonala. Sokszor nagyon kíváncsi lennék rá, milyen az az ember, akitől elindul valami. Gondolok itt szlengre, szólásra,beszólásra ,viccre, testtartásra valamire amit az emberek átvesznek és visznek a saját egyéniségükbe,hogy később úgy tetszelegjenek vele, mintha saját tollukról lenne szó.  Milyen lehet az abszolút véleménnyel rendelkező ember? Milyen lehet az az ember, aki nem változik,nem vesz át senkitől semmit, csak a saját egyénisége és sajátos kreativitása az ami adott és változatlan? ***