csöndablak

2008. 01. 21.
Ma majdnem elkéstem. Elaludtam, és a nagy kapkodásban elégettem a kajám. Éhes vagyok, kaja szünet van és ez már a második kávém. Nem fog jót tenni, de abszolút nem érdekel. Egy egyszerű kétkezű munkás ne akarjon többet. Ezzel nyugtattam magam, de ellenkező hatást értem el. Vége a szünetnek pá.

Meló közben beszélgettem az egyik kollégával. Egyetem mellett járt melózni. Érdekes volt hallgatnia  terveit. Egyetértettem vele sok dologban, de a végén már untam a panaszkodásait. Egyszerűen nem tudtam tolerálni. Remélem nem esett neki nagyon szarul. Emberek vagyunk, tiszteljük egymást és a véleménykülönbség jó. Ha mindketten így gondoljuk valószínáleg legközelebb is beszélgetni fogunk. Én erre kevés esélyt látok.

Hazafele a buszon megint csak bámultam ki az ablakon és halgattam a zeném. Néztem ,hogyhogy változik a város. Néha egykét lángoló kuka még fel tudja kelteni az érdeklődésem, de már ez is megváltozott. Nem tűnik fel semmi, és minden badarság ami régen kirívó volt ,nekem már normális. Lassan kezdem úgy érezni ,hogy nem tud nekem már újat nyújtani ez a rohanó világ. Mindjárt leszállok.

Egy nénit fellöktek a buszmegállóban ,épp akkor amikor leszáltam.  Egy darabig néztem, hogy hogy szedegeti össze a cuccait,amik kipotyogtak a táskájából. A busz elment és senki sem segített neki. Mindenki rohant a dolgára,és headsettel a fülében regélt tovább egy másik szürkeegérnek arról, hogy milyen tökéletesen átlagos napja volt és ez milyen jó.
Odamentem,hogy segítsek neki. Valószínűleg nem hallotta a kérdésem, hogy segítsek e ,mert arcon vágott a kézitáskájával. ÉLjen.

Egész este jegeltem a fejem. Mindig csak mosolyogtam rajta,hogy persze tégla egy női táskában. Hát ha nem tégla akkor kölnis üveg a 18. századi Orosz mintára, ólomból.
Kéne már egy számítógép. Lehet a napokban lenézek a sarki infósba, hátha van valami olcsóbb ketyere. A tv-t kitettem a lépcsőházba, nem kell. Lassan vennem kellene egy új postaládát is. Azt hiszem az ajót se ártana kicserélni, vagy legalább feltenni egy új zárat. Túl sok nép fordult meg már nálam az utóbbi időben ahhoz,hogy biztonságban érezzem magam a semmimmel.

Lassan 11 és még nem indultam el. Már kétszer hívtak ,hogy hol vagyok már. Ne aggódjatok, mindjárt ott vagyok, és fizetek. Rájöttem, hogy ez a társaság erről szól. MIndig leitatunk valakit, és fizetünk neki mindent. Úgy nézem ,hogy jobb ha mostantól nem tartok sok pénzt magamnál, se otthon. Nemtudom ,hogy mitől félek nincs mit vesztenem.

Megint ugyanott ülök, törzshely a törzshelyen.Írok. Nem nagyon foglalkoztam vele, hogy hogy nézek ki. A hajam elaludtam reggel, azóta is ugyanolyan kócos. Egy összetört üveg szilánkjaiban láttam meg magam az imént. Borzalmas. Mindjárt éjfél.