2008. 01. 22.

Most épp rohanok. Helyesbítek, rohanás közben ülök a buszon és írok. Mindjárt át kell szálnom. Nemtudom miért erre megyek. Rájöttem ,hogy szeretek írni.
A tegnap érdekes volt. Azaz, a ma. Éjfél után odajött hozzám egy lány. Nem voltam túl részeg. Beszélgettünk. Érdekes volt és furcsa. Ő jött oda hozzám, volt benne valami.

Ebédszünet van. Folytatom. Szóval, sokat beszélgettünk. Nagyon fiatal volt hozzám képest, de meglepően intelligens. Hajnalban feltettem egy buszra, és hazasétáltam. Azaz, elkezdtem hazasétálni, de végül fogtam egy taxit. Drága volt. Vége a szünetnek. Majd , majd még írok.

Hazafele van. Most sietek, megint rohanok és ülök. Írok. Nemtudom,hogy mit kellene még írnom a tegnap estéről. Különös volt és furcsa. Ha visszaemlékszem, otthon, minden kapcsolatom így indult. Hosszú gyerekes kapcsolatok, amik beszélgetéssel kezdődnek. Akkor még nem hittem volna,hogy képes leszek nekiálni valami egészet összehozni, mármint, hogy írok, akkor elképzelhetetlennek tűnt.
Nem emlékeztem a nevére,de a mobilomba írta magát. Katának hívják.
Nem hittem volna,hogy ez a város tud ,ilyet is adni.

Azt mondta,hogy tanul még és szívesen tanulna tovább egyetemen. De az még messze van. Azt hiszem 16, legfeljebb 17 éves lehetett. De mindegy lényegtelen. Sokat mesélt magáról. Lehet azért nem emlékszem semmire. Nem jó ha valaki túl sokat beszél, a magam kárán tanultam meg. Énis ilyen voltam, így emlékszem magamra, rajongtam az újért. Már nem emlékszem a város varázsára sem, csodálatosnak láttam ezt a rohanó börtönt.
Ha jobban belegondolok, az ígéret hogy látjuk még egymást nem igazán izgatott fel akkor.Semmiyen értelemben. Most már talán kíváncsi vagyok egy kicsit. Többet szóltam a témáról mint érdemelte volna.

Egyik haverom felugrott hozzám az este, hozott egy kenyérpirítót. Beüzemeltük, ettünk. Azt mondta,hogy elvitte szerelőhöz, de mire megjavították, az "asszony" már vett helyette másikat. Behoztam egy sört az erkélyről. Kérdezte, miért nem újítok be egy hűtőt. Csak a vállam vonogattam, sosem éreztem a hiányát. MOndtam, de azért éreztem benne az iróniát. Akinek nincs annak nem is kell. Ha van és utána nincs akkor egyszer csak hiányozni fog. Így szokott ez lenni. Kapásból párhuzamot vont a nőkkel. Azt mondta,hogy meghalna a nője nélkül. Nagyot néztem, jólelkű srácnak tűnt. Azt mondta,hogy a régi hűtőládáját a napokban áthozza. Ragaszkodott hozzá. MEgintcsak megvontam a vállam.
Talán egy igazi barát lesz,akinek lelki szemetes kell. Nem baj, jó ez így.

Miután lelépett lefeküdtem. Nem bírtam elaludni. Éjfél előtt van, felöltöztem. Elindulok, nincs mit csinálnom itthon...

***