2008. 01. 30. Szerda
Törzshelyemen ülve nézek szerteszét.Éjfél után van és hiányzik, szóval valószínű,hogy érdekes reggelem lesz. Na és, lenézendő, de én ilyen vagyok. Fekete ing, 10 perc tükörelőtt állás után lerohantam a lépcsőkön a kocsi felé. Beültem és már jöttünk is. Nem kérdeztem semmit, nem kérdeztek semmit. AZt hiszem örültek,hogy látnak. Sokáig azt hittem hidegen hagy,hogy mit gondolnak rólam az engem körülvevők. Változok azt hiszem.
Kinézett valaki, megyek táncolni.
Ahogy előre elterveztem, csodálatos jókedvemre való tekintettel, jól berúgtam. Nem tudom,hogy hogy kerültem be abba a kocsiba, de azt tudom,hogy ki jött előttem ,mikor becsuktam az ajtót mögöttünk. Emlékszem megfordult a fejemben,hogy most raktak rendet pár órája és lehet nem kéne. Nemtudom, mi volt velem, ilyenen sohasem járt még a fejem. Fekete ,barna csíkos haja volt, szép arc és átlagosnak mondható megjelenés. Egészen addig a pillanatig amíg nem láttam ruha nélkül ,biztos voltam , hogy átlagos lesz. Nem volt átlagos. Őrjítő helyeken találtam tetoválásokat, és azt hiszem, most először zavarba tudtam jönni, egy szexi testékszertől is. Magamban nevettem, és felvetődött bennem a kérdés,hogy mégis ő hogy kerül ide? Igazam lett, nem kérte el a számom.
Egyre többet bámulok ki az ablakon. Dél van enni kellene valamit és nem ártana egy zuhany sem. Borzasztó fáradtnak érzem magam, nem tett jót ez a középesti banzáj, s nem utolsó sorban a hajnali hajsza nyomai is arcomra voltak írva. Ma még meló, négy kávé, és este buli. Lehet felhívom, beszélgetnék vele. Ha ismerne, biztos nem akarna tőlem semmit, de a megismerés veszélye egyenlőre nem áll fenn. Beírta magát a telómba, valószínűleg még senki sem keltette rosszhírem. A fővárosban mikor partiznak a diákok? Nem akarok péntekig várni, bár...Letusolok és meglátom.
Most a buszon ülök. A sráctól aki a hűtőt meg a kenyérpirítót hozta,na ő ígérkezett estére. Legalább van okom nem elmenni bulizni. Most jutott eszembe. A csaj, aki nálam volt hajnalban, esküszöm a nevére sem emlékszem, nem hogy arra,hogy miről beszélgettünk, ha volt erről szól egyáltalán. EGy kérdése mégis volt, amin megdöbbentem.Megkérdezte tőlem,hogy miért nem mosolygok soha. AKkor nemigazán ragadtam le a dolog mellett ,de most érdekesnek tűnik a dolog. Nem nagyon futottam még össze vele, de a többiek lehet mesélhettek neki. Leszállok.
Kaja szünet, kávé, automatának dőlés, veszekedés. Nem értem miért nekem kellene elvinnem a balhét, ha itt sem voltam. Valami németországbéli megrendelő termékét rossz teherautóra pakolták és persze mivel éppen akkor érkeztem könnyen rám lehetett húzni a dolgot. Azt sem tudtam merre vagyok arccal, és már bűnbak voltam. Békén lehet hagyni, a szállítólevelen nem az én nevem szerepel, szóval ugrott. Aztán jött a szöveg,hogy folyton hárítok meg kihúzom magam a melóból. Nem mondtam, de nem sokan vannak akik megközelítik azt a szintet ahogy és amennyit én gályázok.
Érvágás hangulatom van, végre itthon. Vettem egy mp3-lejátszót. Fél órán belül itt kell lennie a havernak. Nem fogom felhívni ha késik. De ha lefeküdtem és utána bukkan fel nem engedem be.
Alighogy kipakoltam a kabátomból a cuccaimat kopogott. Beengedtem. Mindjárt fekszem, nem maradt sokat, pár perc és éjfél.
Hozott pár elosztót meg kábelt. Megint néhány visszautasíthatatlan ajándék, amit az asszony miatt kapok. Jól elbeszélgettünk, s nem azért ,de a sört megint csak az erkélyről hoztam be. Rögtön rákérdezett,hogy hogy szuperál a hűtőláda, használom e. MOndtam neki,hogy csak a nélkülönözhetetlen dolgok vannak benne. VEle nevettem mikor megnézte mi van benne. A ládában ott árvátlankodott az egyszem és egyetlen kávéfőzőm, mely már valószínűleg öregebb mint én magam.
Mesélt magáról. Hát persze, átjött, hozott valamit és mesélt. Sablonos kérdés, válaszolok, és visszakérdezek, mindig így szoktak kezdődni. Először mintha nem akarna megnyílni, nem mond semmi extrát, csak a mindennapi dolgokról. Aztán ha belemelegedett, vagy megtette a sör azt az enyhe gátlásfeloldó hatását, elkezdi kitárni előttem a magánéletét. Nem kértem. Elmondta ,hogy szerelmes. Hagyta,hogy gyanakodjak, hátha más nő van a dologban. De végül megerősített, hogy soha nem fogja elhagyni a nőt aki mellette van. Az "asszony" mindennél többet ér és arany szíve van. Csak össze ne fussak vele. Szó esett a féltékenységről, abból, hogy nincs mellettem senki arra következtetett, hogy borzasztó féltékeny típus vagyok. Gyorsan párhuzamot vont köztünk, és elmondta,hogy ő pont ilyen. Mesélt barátnője barátairól akikkel mindig csak a gond van. Megvontam a vállam és próbáltam egyetértő és objektív lenni egyszerre.SOkszor kevés sikerrel de azért friss barátságunkat megünnepeltük azzal,hogy egy üveg jégert tolt az orrom alá. Velem itatta meg, mert hogy ő vezet és csak bajt hozna a fejére, most hogy már kibontotta. Furcsa egy ember, de valamiért kedvelem. Most ott van a hűtőm alján. Amint kiengedtem már le is hűtöttem.Azt hiszem lefekszem. Még nem múlt el éjfél.
Anonym Napló #10
2008.02.01. 20:56 - freeeyes
Címkék: vélemény sorozat kérdés emberi filo elvont vakvilág
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr79321479
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.