csöndablak

2008. 01. 31. Csütörtök
Körülbelül öt órát aludtam. Fel alá mászkáloknemtudok mit kezdeni magammal. Küldtem sms-t az én legjobb barátomnak,hogy ha legközelebb erre jár, ugorjon fel egy sörre. Oda fogom neki adni az Mp3-am,hogy töltse fel valami értelmes zenével.  Kíváncsi vagyok ,hogy mi lesz neki az értelmes. Sört bontottam és egy kávéval kiültem a lépcsőházba. Most itt ülök és írok. Nemtudom mivan vaelem, miért nem érzem jól magam a lakásban, nemtudom,hogy miért ültem ki, csak azt ,hogy hideg a kő, a lépcső és meg fogok fázni.  Annyi baj legyen. Lassan visszamegyek, elfogyott a kávé, és sör miatt érdekes a számban maradt utóíz. Holnap délelőtt lehet beugrok egy könyvesboltba. Nem csinálhatom ezt tovább,hogy egyik napról a másikra élek,és nem csinálok semmi olyat ami egy átlagos ember mindennapjaihoz hozzátartozik. Olvasni fogok, lesz számítógépem, és lesz zene az mp3lejátszómon is.
Na visszamegyek.

Már buszon vagyok és nézek ki az ablakon. Süt a nap. Minden  normális...

Munkahely és ebédszünet. Nem ittam kávét. Még nem érzem hatását, majd este. Most majd kiderül ,hogy mennyire függök tőle. Amúgy meg a munka halad. Nem történt semmi egyéb. Nagy a csönd, az emberek már az estéről álmodoznak. Aki nem fáradt le munka közben az csapódik valamelyik társasághoz ,hogy kellőképp átadhassa magát az elérhető örömöknek. Az ember ezt teszi, ha nincs már más. Bulizik,dolgozik és ezt életnek nevezi. A sorrend mindegy. Mióta próbálok rendszert vinni az írásba, és ezáltal az életembe, egyre több dologra jövök rá. Nekem azt hiszem már a buli is munkaszámba megy. Kezdem megunni, de nemtudok nélküle meglenni pont mint a meló, ha nem lenne, miből élnék?
Kérdéseket teszek fel, de vagy olyanok jutnak eszembe melyekre mindenki könnyedén találhat választ és csak nekem jelent problémát, vagy nincsen megfelelő megoldás. Ha minden szempont kérdése, akkor elég ha elhiszem,hogy minden amit teszek azért van, mert én így akarom és jól is érzem magam benne. Tehát lehetek boldog. Ezt még egyszer átfutom, majd.

Már otthon vagyok. Fél órán belül jönnek értem, addig összekapom magam. Nem bírtam ki, csináltam kávét és ittam a hűtőláda mélyén jegesedő jégerből. Ruhákat is vennem kellene, ahogy cipőt és kabátot se ártana. A nyakamon a tavasz meg az undok divat amiből mindig rosszul jövök ki.
Eltelt az idő, lezuhanyoztam ,megborotválkoztam és megettem a yoghurtot a hűtőből. MIndjárt itt vannak ,már nem csinálok kaját. Majd keresek egy éjjelnappalit, úgyis elfogyott a cigim. Már két napja nem gyújtottam rá, fel sem tűnt.
Csöngettek, futok.

Mindjárt 11 óra. Törzshelyemen ülök, most a fal mellett és nézem a táncolókat.
A kocsiban ülve furcsamód egész jól éreztem magam. Olyan jól elbeszélgettünk egymás mellett ,mintha már évek óta tartana az ismeretség. A volánnál a haver, aki a múltkor összekapart és mind oly sokszor máskor is,akkor hazahozott. Mellette egy többnyire csöndes rasztalány ,ki most felettébb pörgős hangulatban, hangosan ecsetelt olyan dolgokat ,melyek neki mindennaposak, nekünk pedig elképzelhetetlenek. Én az ablak mellett ültem, s lévén a gépjármú legfeljebb 5 személyes voltán, egy kicsit szűkösen éreztem magam. Mellettem ült egy srác akit csak ebben a társaságban láttam eddig, sehol máshol nem volt még szerencsém vele összefutni. A többiekkel már sikerült nagybevásárláskor, esetleg valemely éjjelnappaliban találkozni, de ő valahogy láthatlanná válik nélkülünk. Ő engem kérdezgetett, hogy hogy vagyok, milyenek a napjaim, hogy tervezem ,akarok e kölcsönt felvenni egy új lakásra és hasonlók. Meg sem lepődtem rajta,de ő inkább amikor válaszoltam,hogy nem. Még megjegyezte,hogy barátságtalan a szűkszavúságom. Ezen vitáztunk egészen addig ,amíg a mellette ülő a hátsóülés harmadik szerencsés utasa, figyelmét az elöl ülők témájáról a miénkre nem vonta. Megjegyezte,hogy ha barátságosabb lennék az emberekhez, ők is barátságosabbak lennének hozzám.Aztán elkezdett valamit, valahogy úgy, hogy "valahol olvastam". Ennyire emlékszem, mert bár végig beszélgettük az utat, onnantól kezdve, hogy megjelent egymás után ez a két szó, nem tudtam komolyabb jelentőséget tulajdonítani a felém intézett mondanivalónak. Lehet velem a baj, de nem tudom elképzelni, hogy az autóban ülők közül valamelyik olvasna rendszámtáblákon vagy álláshírdetéseken kívül bármi mást.

Pár perc és éjfél. Szerintem hazavitetem magam, nincs kedvem már semmihez. Holnap találkozom Katával. Kíváncsi vagyok mint egy kisgyerek.Na indulok.