2008. 02. 04. Hétfő
Mondhatnám akárkinek,hogy utálom a hétfőket. Nem mondom, mert minden nap ugyanolyan.Nekem nincs különbség. Pár órája még reggel volt, de én délelőtt keltem, tartom is magam hozzá. Fontos, mert nem mindegy,hogy hova tartozom. Úgy gondolom,hogy van különbség munkás és munkás között. Nem tudom mi tett rám ilyen hatást, de egyre inkább biztos vagyok benne,hogy a különbség, köztem és köztük két dologban van. Az egyik az, hogy én délelőtt kelek és nem hajnalban, nem reggel. Délelőtt és ebből nem engedek. A másik az, hogy én elhiszem azt,hogy van innen kiút, és nem nyugszom bele a helyzetembe. Mindig van kiút és minél több lehetősége van az embernek arra,hogy kitörjön, annál jobban meg van kötve a keze. Leöntöttem magam a reggelimmel.
Tegnap este felhívtam. Éjjel volt. Nem csináltam még ilyet, soha azelőtt. Otthon nem ébresztettem fel senkit és nem hívtam ,nem csörgettem soha. Mindig engem hívtak. Jó így emlékezni lehet ,hogy ezért emlékezek így. Nem hagyott nagy nyomot bennem senki, de mindig volt valaki. Így emlékszem.
Felhívtam, és felvázoltam, hogy nézett ki a figura aki nekem ugrott a diszkóban. Alighogy végeztem a személyleírással, rávágta ,hogy ismeri. Kérdeztem, ő válaszolt. Megkérdeztem miért. Mert fontos vagyok, azért. Ez volt a válasz, és életemben először, olyan tehetetlennek éreztem magam ,mintha megkötöttek volna. Gúzsba voltam kötve, és nem tudtam erre mit mondani. Letettem a telefont.
Lássuk. Hogy miért is gyűlölöm a hétfőket. Majd még gyűjtöm az indokokat ,de lényegében ez az utálat ma kezdődött. Egyetértek a ma leírtakkal. Tényleg egy barom vagyok, de nem fogok bocsánatot kérni. Ő a hibás,hogy ilyen helyzetbe hozott. Az a szerencsétlen flótás még jó ,hogy nekemugrott. Ugyanezt tettem volna énis hasonló helyzetben.
Eltelt az idő ,dél van, megyek melózni. Csudálatos ez a nap és be is borult. Ha lenne tv-m valószínűleg, enyhe záport, zivatart jövendölne nekem. Éjszaka lehülést, reggelre pedig fagyot. Mivel nincs tv-m így fölösleges esőkabátot vennem. Na megyek, pá.
Itthon vagyok. Hazajöttem munka után és kikapcsoltam a mobilom. Nem keresett jobb is. Ma pedig bulizni megyek. Remélem összefutok a fickóval. Elbeszélgetnék vele.
MIndjárt éjfél. Bekapcsoltam a mobilom, hívtam Misit, hogy ha tud vigyen be. Nemsokára jönni is fog,csak idő kérdése.
Csöngetnek...
Anonym Napló #15
2008.02.11. 20:25 - freeeyes
Címkék: vélemény sorozat kérdés emberi filo elvont vakvilág
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr7335443
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.