csöndablak

2008. 02. 07. Csütörtök
Péter vitt haza és ahogy szokta, hozott nekem pár dolgot, amit nem kértem, de nagyon jól jött. A nappalimban fekszek a hálószobám közepén. Furcsán érzem magam, és átneveztem a szobákat.Katát várom ,hogy jöjjön, hogy megcsókoljon, ez egy biztos pont. Péter is azt mondta,hogy szeretne biztos pont lenni. Szeretne a barátom lenni úgy,hogy akármikor ha baj van hívhatom, és ő is. Mondtam neki,hogy ha semmi többet nem akar, akkor miért ne. Vigyorgott nagyokat, érdekes mosoly volt. Talán jókedve volt, vagy vegyes egy olyan érzelemmel, amit nem tudok elképzelni? Ki tudja? Nem mesélt többet az "asszonyról" valószínűleg úgysem tudtam volna építő jellegűt hozzáadni a dologhoz. A tegnap estéről pedig...Huh.
Hasmenést és hányingert hozott a hajnal, és bár annyira rosszul nem voltam Péter mindenképp fel akart karolni, mert annyira rosszul néztem ki, hogy ihaj. Olyan 5 felé mehetett el és amint elhagyta a látóterem kapásból teljesen kikapcsoltam. Már van kulcsa a lakáshoz.Ennek nem örültem.
A figura aki megütött,ha látott is, vagy össze is futottam vele nem emlékszem rá. Ezek a szívós lepukkant arcok úgyis szinte teljesen láthatatlanok. Néha itt ,néha ott felbukkannak, feltesznek pár visszautasíthatatlan ajánlatot, aztán nálam például, te tudoddal fejezik be a beszélgetést.

Hozott nekem teát. Csipkebogyó hús, az volt ráírva. Bödönt amiben megfőzhetem, ásványvizet, mert mér ne ,3-4 kg cukrot, 10-12 citrommal. A citromnak nekiáltam simán, és cukorral ettem. Nem tudom ki mutatta még kisgyermekként, de magamtól nem hiszem,hogy rájöttem volna, hogy van még egy ilyen finom dolog ebben a savanyú gyümölcsben. Leírta nekem papírra, hogy körülbelül 3-4 órát kell ázni hagyni langyos vízben, úgy nagyon kijön belőle a c-vitamin. Röhögtem rajta, egészségesen élek.
Mesélt egy lányról, akivel ugyanazon a bulin, tegnap futott össze. Csak érintőlegesen mondta, mintha direkt meg akarta volna magának tartani a titkot. Ez a van egy titkom, de nem mondom el effektus mikor az ember annyira el szeretné mondani,hogy képes nagy társaságba bejelenteni ,hogy van ,de akármilyen kötél szakad nem fogja elmondani.

Felhívom a munkahelyem,hogy betegszabit veszek ki. Csak pár napra. Mivel a főnökömmel összetalálkoztam a szórakozóhelyen, így nem nagyon kellett neki magyarázkodnom. Lehet jóba kellene vele lennem. Bár nemtudom, hogy mi a jobb. Vasöntvény rudakat cserélni meg nyomdai gépeket javítani majdnem ugyanojan jó, mint egy klímás irodai helyiségben ülni egy számítógép előtt és ostoba titkárnőcskéknek magyarázni ,hogy hogyan kell egy ikonra rákattintani. Inkább a nyomdagépek.
Mondta,hogy pihenjem ki magam, és amint úgyérzem magam menjenk vissza. Misi küldött sms-t ,hogy lehet délután átugrik. Futótűzként terjed a hírem, nem is mondtam neki,hogy szabin vagyok...

Körülbelül két óra telhetett el. A szennyeskosáron ülök és várom az ihletet szemben a wc-vel. Nagyon rossz lett a gyomrom.
Kaptam sms-t Katától,hogy 3 óra környékén átugrik. Nemsokára itt kell lennie. Pár nap még döntenem kell munka ügyben. A hogyan továbbról, hogy maradok vagy maradok de változtatok, vagy új munka, új környezet.  A váloztatás tűnik egyellőre a legbiztosabb megoldásnak.

Ez vicc, mindjárt beengedem, de nemtudok elmozdulni az illemhelyről. Írtam neki sms-t,hogy pillanat. Visszaírta, hogy ";)". Szóval megvárja. Na futok.

6 óra. Most engedtem ki. Kérdezte tőlem,hogy miért iszom csipkebogyó teát. Mondtam,hogy csak az van. Először a konyhám nézte végig, mit ehettem ami betette a kaput. Aztán, mondta,hogy egészségesnek egészséges a csipkebogyó csak ő nemszereti. Megvontam a vállam és mondtam,hogy ez van, én meg a teákat alapvetően csak azért iszom és addig amíg van. Ha elfogy nem fogok venni. Hatalmas probléma. Elképzeltem és nevettem is rajta magamban persze, hogy milyen lenne, ha felvázolná, hogy az ,hogy én megiszom a csipkebogyóteát és ő nem issza meg áthatolhatatlan szakadék és ez így nem mehet tovább. 
Elég szánalmas látvány lehettem. Sápadtnak látom magam a tükörben és hupli van a fejem tetején. Nemtudom honnan, lehet Péter suzukiát fejeltem meg kiszállás közben. Mondtam neki,hogy én nem ülnék olyan autóba, amit kólásdobozokból raktak össze. Mondta,hogy nem ismer rám.
Megmasszíroztuk egymást, végigmentem minden egyes apró pontján. Nem kevés akaraterőmbe került visszafogni magam. Beteg vagyok, most nem. Ezen túllépve viszhangzott a fejemben amit Péter még este a kocsiban mondott. Már énsem ismerek magamra.
Hozott nekem könyvet, két rövidkét. Azt mondta,hogy véletlen beleolvasott a naplómba egyik alkalommal, amikor itt volt. Megígérte, hogy többet nem fordul elő, de leszúrt érte,hogy miért nem szóltam ,hogy ennyire, művelt vagyok. Nem így fogalmazott, de ez jött le. Egyszerűen nem hitte el rólam vagy nemtudom,hogy képes vagyok írni. Mondtam ,hogy ezek csak betűk. Az egyik könyv David Almond-tól a Szárnyak titka a másik Gaston Leronx-tól pedig az Operaház fantomja-t. Amint tudok nekiállok. Ígérem.
Csak most jutott eszembe,hogy mi lett volna,ha rossz oldalt olvas el. Miért nem lapozott?
Tisztelem ezért, és meg se fordult a fejemben,hogy nem mond igazat.

EGy régi haverom fog nyolckor meglátogatni.A becsületes neve Ernyei Balázs. Ernyeinek hívtuk régen vagy erninek. Most is maradok majd ezen formáknál. Ő is Szegedről jött, csak egészen másért. Tanulni és dolgozni egyszerre. Módszeresen elhatárolta magát tőlem és a társaságomtól, az volt a véleménye ,hogy így nem viheti semmire. Pár hónapja volt, hogy elmondta,hogy már jólmenő lakberendezőnek számít és én nemtudom ,milyen indíttatásból ,de kiröhögtem. Akkor szakadt meg a kapcsolat igazán, megsértődött. Most ő keresett meg. Kérdezte,hogy még mindig ott lakom e. Írtam a választ,hogy még mindig.
Vártam,hogy megírja ,hogy "gondoltam" vagy "nem lepődtem meg" ,de semmi hasonlót nem kaptam. A kérdés magában is utalás volt.

8 lehet, most kaptam sms-t Katától. Azt írta,hogy az összes csillag a mi csillagunk. Majd megkérdezem mit nézett és honnan vette,de aranyos. Most,hogy az smseimet nézem esett le,hogy Misi nem jött át.

Csöng.