csöndablak

2008.02.22. Péntek

Kezemet vizesrongyba tekertem az este. Nem nagyon tudtam magamat kialudni, de mégis óra nélkül keltem reggel, délelőtt. Tényleg hatással van rám ez a ketyere, amint felkeltem az első dolgom után, már össze is dugtam a modemet, és bekapcsoltam a gépet. Amíg nem voltam elérhető írt egyetlen msn-es partnerem. Ha estig nem beszélnénk, ő jön bulizni. Ott lesz ahol múltkor. Körülbellül ennyi volt a lényeg, az egészben, de zavarba hozott az egész. Nem is az,hogy találkozom vele, és végre megismerem igazán, hanem az ,hogy ott fogunk találkozni ,ahol múltkor. Abszolút kiesett az a múltkor. Megérzésekre hagyatkozni nem szeretem ezt. Jó lenne logikusnak lenni, vagy legalább megpróbálni a hideg fejjel döntést. Új életszakasz következik. Mától kevesebb kávé, kevesebb pia, kevesebb buli...Szóval csak minden második nap megyek. Ez lesz a megoldás. Most röhögök magamon. Életstílust akarok változtatni, persze. Majd holnaptól...

Levittem a szemetet. A háziakét is kivittem az utcára. Köhögök. A néni megjegyezte,hogy az a sok dohányzás. Legyintettem,hogy ha az lenne az oka, már rákos lennék. Keresztet vetett és ,hogy ne fessem az ördögöt a falra. Lehet mégsem utálnak annyira? Ez a megkeseredett nénike ha hazudott is, de akkor is legalább megpróbálta eljátszani,hogy érdekli miven velem.
Újra a lakásban. Visszaírtam,hogy találkozzunk ott, de ne lepődjön meg. Utaltam rá szolídan, hogy lehet el fogok tévedni. A saját rörzshelyemen ,szép.

Még tenger időm van délig. Pont egy órám. Mi mindenre lehet használni, egy óra szabadidőt. Mennyi mindenen lehet gondolkozni egy óra alatt, megváltozhat e az ember élete egy óra alatt. Az erkélyen állok, írok és cigizek. Alattam a minden és a semmi. A város mindent megadott már talán szinte. De mégis, szürke az egész, olyan érzés, olyan...arctalan. Lehet ,hogy írtam már, de zavar,hogy mindenki raszta,gótik,skinhead,alternatív vagy ami a legújabb az a tüntető. Csuklya a fejen, csíkok az arcon, és az a felsőbbrendűségi semmitmondás a szemben. Ezek csak külsőségek, ha elhiteti velem valaki, hogy amellett,hogy egy hatalmas horogkereszt van a bőrkabátja hátulján, hogy érző lélek, én elhiszem.  Furcsa hangulatom van. Várom az estét. Nem jó egyedül, nagyon nem viszont Misivel a beszélgetés megváltoztatott pár dolgot.  Meglátjuk az este, bár most lehet nem kellene semmi komolyba belevágni, ki tudja.

Nemsokára indulni kéne. Lassan dél, és fogyóban a cigim. Visszakerült az ágyam alá a drága dobozba, a drága csikkekkel együtt a füstöm. Felöltöztem. Feketében, piros dorgóval. Misi haza dob munka után, és innen megyünk a többiekért. Dumálni akartam vele, megírtam neki. Vissza írt egy rendbent, meg,hogy biztosan lesz idő rá.
Megyek.

Szép ez a nap. Bár olyan katasztrófa szaga van mindennek. Tényleg ritkán van ilyen, de rossz előérzetem van. Múló rosszullét, ennyi. Mindjárt leszállok. Mindjárt van.

A hátsóülésen fekszem. Fáradt vagyok, de mindjárt otthon vagyunk.
Misit felhívtam, hiába ragaszkodott hozzá,hogy a kocsiban megvár, mondtam,hogy azért hívtam el meló után,hogy beszélgessünk. Nehezen győztem meg ,de végül leültettem a gép elé ,amíg rendbeszedtem magam. Fél 11, mindjárt indulás, 11 kor randim van. Fülig ér a szám.