csöndablak

2008.02.23. Szombat

Törzshely.Kávé, sör. Sör és kávé. Rágó. Kitettem az asztalra és szépen ledöntöttem mindent. Persze a rágóból csak kettőt és mértékkel rágva ,nem nyelve. Vártam pár percet aztán kidobtam. Néztem a táncolókat. MIndjárt érzem a hatást. Ezt gondoltam és vártam.

Hajnali 10 van és semmitteszek. Mindjárt mehetek melózni, de még írni akarok. A gép le van kapcsolva. Elemem sincsen.

Vártam a pultnál és reménykedtem ,hogy legutóbb itt futottunk össze. A nevet ismételtem magamban, és a hangzavarban képes voltam szinte tökéletesen felidézni azokat a zenéket amiket küldött. Tényleg nem emlékeztem rá, és mintha valami rossz társkereső akcióban vennék részt, úgy nézelődtem körbe vajon ki lehet az. Nem mertem odamenni senkihez, pedig bátorságom lett volna, de mivan ha elrontom, és megsértődik.Ezer dolog járt a fejemben és ahogy az alkohol keveredett a koffeinnel az ereimben, egyre érdekesebbnek éreztem a világot. Misi Nemsokára visszajön. Péter írt sms-t,hogy lehet ,hogy felbukkannak,de nem biztos, mert az 'asszony"-on múlik minden. Még régebben mondta,hogy sokat mesélt neki rólam és hogy szívesen bemutatna neki. Mondtam is,hogy állok elébe. Csengett akkor is és most is az a pár szó a fülemben. Érdekes nap, érdekes emberekkel. Éljen az éjszaka.
Nagyon elgondolkoztam, és azt hiszem azon járt a fejem,hogy mit rendeljek amikor megkopogtatták a vállam. Hátrafordultam, és amint szembefordultam vele, beugrott a kép, az arc. A hangja, és a mozdulat ,ahogy megsimítja az arcom.
Nem is kell mondanom,hogy az a kezdeti zavar, amin Kata jót mulathatott, átváltott valami egészen másba, ami már valószínűleg nem okozhatott neki, olyan jókedvet. 'Kíváncsi voltam.' 'Elhiszem.' Azt is,hogy nem emlékeztem semmire?' 'Azt nem.' 'Miért?' 'Jössz táncolni?' 'Persze.' Aztán összefolyt minden. Cigiztünk a tánctér egyik sarkában. Előttünk a sokaság, kicsit lejjeb, és fölöttük látni lehetett az asztalokat. Szemem sarkából Katát figyeltem. Eddig képes voltam józanul viselkedni, működni fog ez ,ha részeg vagyok? Emlékszem a kérdésre. Felvetült, mosolyogtam rajta, aztán kérdőn rámnézett. Mosolyogtam, mosolyogtunk. Mikor bevezetett a tömegbe, akkor érintettem a csípőjét. Rajta volt a kezem. Az érzés , az érzet,hogy ez több mint a látszat, ott égett az agyamban. Egy darabig még a csípőjét fogtam. Táncoltunk és megcsókoltam. Éreztem minden mást is. Berúgtam, megszédültem az egésztől. Megvolt a tompa pattanás ,az a dühös érzés, amikor levegőt akarsz venni, és köhögsz a próbálkozástól,csak most belül. Ennyi rémlik, aztán, az,hogy összegabalyodtunk. Kegyetlenül. Hol a nyakamban lógott, hol én kaptam fel. Az az érzésem volt,hogy ez most valamiért pont tökéletes.
EGy órával később, talán visszamentünk az asztalokhoz. Már a kezét fogtam és Misi gondterhelten nézett vissza rám az asztaltól mikor rápillantottam. Rossz előérzetem lett hirtelen és elkezdtem keresni Katát. Noémit leültettem, megcsókoltam, aztán Misivel félrevonultunk rendelni. 'Lehet,hogy nem volt jó ötlet.' 'Nem kértem,hogy jöjjön ide.' 'Végig titeket nézett.' 'Sajnálom, hol van a pasija ilyenkor?' 'Kinn van a parkolóban.' 'Igen?' 'Már kihívták a mentőket.' Erre felkaptam a fejem. Meglódult velem a világ abban a pillanatban. Misi gyorsan felvázolta mi történt. Úgy néz ki,hogy összetévesztették a srácot velem, és a díler arc bosszúja őt érte utol. Kata felhívta a srácot,hogy vigye haza. Misi akkor érkezett, amikor telefonált. Fel is ajánlotta neki,hogy hazaviszi, de hajthatatlan volt. A srác megérkezett, és mikor Kata beszált a kocsiba akkor szedték ki. Egyből arra gondoltam,hogy Katával mi lehet. Mint később kiderült elment a srác után a kórházba.
'Hogyan tovább?' 'Ne aggódj.' 'Köszönöm.' 'Szerintem hazaviszlek titeket.'
Ragaszkodtam hozzá,hogy még egy fél óráig maradjunk. Végül beleegyezett.
MIkor visszaültünk az asztalhoz, kellett egy idő amíg fel tudtam megint oldódni. 'Msn frendem' az ölemben és aggódó pillantásokat vetett rám. Kérdezte tőlem,hogy mi bajom. 'Majd elmondom.' Valami frappáns hazugságon gondolkoztam. 'Majd.'
Három környékén Misi szólt,hogy menni akar. Felálltunk elköszöntünk aztán ki a parkolóba.
Nem sokkal azután,hogy hazaértünk és becsuktam magunk mögött az ajtót elaludtam mint akit lelőttek. Csak Noémit sajnáltam. Nem volt egy nagy parti...

lassan elkellene kezdeni szedelőzködni. Szombat van, mennem kell melózni, és őt is fel kellene ébresztenem...