csöndablak

2008.02.25. Hétfő

Tizenegy óra. Most értem haza és bekapcsoltam a gépet. Amíg töltődik a rendszer feldobok egy kávét, partyhangulatom van. Éjjelnappaliban vettem pár dolgot. Pár szórólap kíséretében, kipakoltam a konyhában. Néznem kell egy tv-t. Mármint, vennem kell egyet, mert bár nincsen szükségem rá, célzást kaptam. 'Hogy lehet tv nélkül élni?' Így. Pont így és nagyon jól megvagyok nélküle. De azért, nézek egyet, hátha lesz valami ami árkategóriában és kinézetre pont megfelel. Fantáziáltam már régebben is, milyen lehet az ágy fölött egy tv. Mármint, hogy hanyatt fekve nézhető. Elpörögtem rajta, de aztán átvette a helyet pár probléma. Számlák, számlák, számlák. Az új és hosszú élet ritka, ha nyugodt akkor is rövid. Lényegében, az elmúlt időkben nagyon kicentiztem a kereteimet. A bulik, a PC, az mp3, a pia,ajándékok, a benzinpénz. Aztán a rezsi,és a törlesztés. Hála az égnek annyira szarul még nem állok,hogy azon kellene gondolkoznom,hogy honnan teremtem elő. 
Vendégeim lesznek éjfél körül, aztán irány a város.

Reggel korán keltem, 9 körül. Szeretem,hogy nem kell ébresztőóra. Kaja, zuhany, kaja, kávé, kaja számítógép. Noét suliból értem el, számtech órája volt épp.
Beszéltünk az estéről. Mondta,hogy nem valószínű,hogy a héten látni fogjuk egymást, mert én délután dolgozom, ő délelőtt suliban van, éjszaka aludnia kell. Szigorúan fogják a szülei. Én írtam, hogy megértem. Ez volt az első jele annak,hogy ez így nem fog működni. Nekem jelzés értékű volt.'Persze nem baj, ne aggódj.'
Kaptam sms-t az esti programról. Nálam lesz az alapozás, Misi és András fog jönni.
Nem sokára indul a mandula ,de még van pár elintézetlen ügyem. A házinéninek odaadok pár csekket, meg pénzt ,hogy feladja helyettem, tekintve,hogy rém elfoglalt vagyok és sajnos nincs időm. Lehet, hogy nem is utálnak.

Munkába menet a buszon leült mellém egy szép lány. Hosszú,hátközépig érő barna haj. Barna szem, finom arc. Az a szemembe tűnő tipikusan szép leányzó, akinek valószínűleg minden ujjára három férfi és egy lány jut. Ha akarna. Nagyméretű ezüst kereszt a nyakban, és bőrkabát. Még nem is pillantottam le már tudtam,hogy acélos bakancs lesz a vége. Hajjaj, pár évvel ezelőtt, énis megfordultam bőrkabátban, bakancsban erre arra. Volt,hogy felmásztunk egy-egy együttes koncertjére Pestre. A vonatban töltött idő volt mindig a legjobb. Sör, bor és minden ami a-val kezdődik. Nagy témák, ökörködések szóval dolgok amiket az ember nem felejt el.
Addig addig gondolkoztam, amíg egyszercsak le nem szált. Szép lány, nem felejtelek ám el. Csak elgondolkoztam ,milyen is volt teljesen feketében mászkálni.
Aztán énis leszáltam.
A munka nem volt nagy szám. Nem történt igazából semmi. Se dícséret, se leszúrás, mindent megúszta ma. Új bűnbakot találtak, azt hiszem, most már jobb lesz a sorsom.
Amint vége lett rohantam is. MInél előbb itthon akartam lenni. Elértem az előbbi buszt, és azon ülve gondolkoztam, járt az agyam. Emlékekhez kötöttem emlékeket, és hasonlítottam össze a múltat a jelen múltjával. A közeljövőre már gondolni se merek, inkább éljünk egyik napról a másikra, az most a legbiztosabb, ha a pillanatot élvezem.
Csöngetnek...