csöndablak

2008.02.26 Kedd

Este van, éjszaka. Nem sokára lámpát oltok és kiülök az erkélyemre. Nézni azt ami elterül alattam, vagy csak bámulni azt ami bezár ide. A város fényeit fent, a sötétséget pedig a közvilágítás és a fényszennyezés közötti fekete sávban nézem.

A hétfő estét lezáróan még annyit,hogy a party viszonylag jól sikerült. Misi eltűnt nem sokkal azután ,hogy megérkeztünk és Andrással pedig folytatódott a beszélgetés. Máté addig mással foglalta el magát. Csinált valamit, amiből aztán megkínált minket. András szemét figyeltem. Nem is a változást akartam látni, inkább csak azt,hogy mindig olyan rideg e a szeme. Mielőtt elmentünk volna rendelni, elköszönt. Olyan három környéke lehetett. Mátéval kimentünk a piákért és mire visszajöttünk már felöltözve várt. Kérte,hogy Misitől kérdezzem meg. Néztem egy darabig, aztán bólintottam, mintha mindent értenék.  Mátéval letoltuk azt amit vettünk, elszívtunk egy cigit, aztán felhívtuk MIsit. Azt mondta,hogy kinn vár a parkolóban. Máté, talán csak egyszer szólt az éjszaka ezen szakasán valamit is,az is most volt. 'én csak attól az embertől félek, aki saját magától is retteg..' Beleszívott a cigijébe, és elkezdtünk szedelőzködni. Nem volt kedvem kérdezgetni. Éjfél előtt András jól letámadta, nem akartam ezt megismételni.
MIsi hazavitt minket. Előbb Mátét dobtuk ki valamelyik egyetem kolesza mellett.  Kíváncsi voltam, de Misivel nem szóltunk egy szót se. Talán becsíptem, talán rossz kedve volt, de végül egy kézfogás keretében elköszöntünk.

A meló nem bántotta a megszokást. Olyan volt mint mindig. Néha egy egy sráccal elbeszélgettem. Milyen szar az élet, amint lehet kilépnek, de azért jó lenne már egy előléptetés, és hasonlókról. Naívak az emberek. Azt hiszik,hogy de pedig ,dehogy. Én már mióta itt vagyok, és nem történt semmi. Annyi,hogy néha a főnököm eljátsza ,hogy bírja a fejem, ha olyan helyen futunk össze, ahol sok az ismerősöm. Majd egyszer leülök vele beszélgetni. Tartanom kellene magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy majd jóban leszek vele, és felmászok a szamárlétrán...Szép is lenne.

Lehet aludnom kellene, lehet el kellene felejtenem megint az elmúlt napokból jó sokat. Lehet meg kellene feledkeznem a lányról, aki most valószínűleg azt várja,hogy felhívjam. Hát jó. Eltöltöttünk tíz percet azzal,hogy elmeséltem, velem nem történt semmi, vele meg mennyi minden történt a suliban amit utál. Utálja az embereket, és vagy három sms-t írt nekem amit nem küldött el, de hasonló témákban íródtak. Nincs meg az ami Katánál megvolt. Az érzés,hogy ez több ,mint az előzőek ,hiányzik. De a háromból a másik kettő megvan. Nem ecsetelem, de nem vagyok szerelmes, nem is várom el magamtól. Ha leszek, akkor meg az is az én bajom lesz. Pest nagy város, sok itt az ember túl sok.
Lassan lefekszem, elfogyott a cigim.Fél kettő van.